Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

HELYISMERETI ADATTÁR - Guttmann Miklós: A hagyományos paraszti gazdálkodás ismeretanyaga és szókincse Jakon

43. Ha száraz a föld, akkor az eke feszitt föl nagy földdarabokat, ennek a neve hant. A nagy hantokat kapának a fokával szokták megtörni, erre mondták hantot törünk. 44. Amelyik földön sok hant van az hantos. 45. Ha paragot, lúherfődet szántottak, akkor egy ekehajtás egészen egybe maradt, ennek volt a neve szappanyos főd, de az egybe maradt ekehajtásra azt is mondták olyan, mint a szíjostor. A jó föld porhó, szántásnál könnyen szillemégy. 46. Szántásnál is ismert volt az ujján való szántás kezdés tilalma, de adatközlőim nem tartották már ezeket a hajdan erősen élő szokásokat. IV. EGYÉB TALAJMŰVELŐ ESZKÖZÖK: BORONA, HENGER 1. Szántás után a földet leboronálták, majd ezt követte a gurgatás abban az esetben, ha nagyon hantos volt a föld, de előfordult, hogy ezzel sem sikerült megtörni a földet, ekkor a kapa fokával kezdődött el a hanttörés is. Nagy hantokhoz irtókapát is használtak, mert ez nehezebb volt és könnyebben agyonütötte a hantot. 2. A földet utána, amivel megboronálták borona. Tövisboronát nem ismertek, csak vasboronát és faboronát. A faboronát a bognár, meg a kovács készítette, a vasboronát gyárban csinálták, de azt is tudott a kovács is. Fafogú borona nem ismert, nem is hallottak róla, de a farámás boronának is a foga vasból van. 5. Boronálás