Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

MŰHELY - Laky Rezső: Mi indított el .a gyűjtőmunkára?

padokon üldögélő embereket, megbátorodva faggattam őket, hogy mit tudnak ,a boszorkányokról, a szellemekről, az ördöngös emberekről, csillagokról stb. Egyik alkalommal bölcsen magyarázgatták, hogy amikor a szivárvány látszik az égbolton nem szabad a Zala vizében fürödni, mert a szivárvány felszívja az égbe. így szívta fel a szivárvány azt az embert is, aki a hdidban látszik, ott vágja a tüskebokrokat, azért olyan tarka a hold képe. Sokszor lett volna kedvem a naívságukait, tudatlanságukat, hiszékenységüket ostorozni, de úgy éreztem, akkor örökre elvesztem a bizalmukat és vége lesz a gyűjtő folyamatnak. A kíváncsiság és az érdeklődés mindig továbbsarkallt, és szerettem volna a résziben passzív hallgatóból egyre aktív gyűjtő lenni, és kezdtem magamat az ismeretek alapján egy-egy területre szakosítani. Tudatosan irányítoittam a beszélgetés folyamatát úgy, hogy ne spontánul kapjak bizonyos anyagokat, hanem hol boszorkányos mesére, hol egyes helyeken megtörtént és dalolni szokott balladákra, hol pedig babonás történetekre irányítsam a figyelmet. Gyakran alkalmaztam azt a módszert, ha valaki elmeséli azt, hogy miképpen lehet a patkányokat a háztól elbabonázni, akkor én elmondom hogyan lehet a szőcsényeket a kézről elküldeni. Módszerem sokszor bevált és sikerült szólásra bírni a tartózkodókat is. Gyakran megkérdezték, hogy én is elhiszem amiket mesélek, vagy ezeket csak úgy hallottam és most összegyűjtöm. Mindig érdeklődtem, hogy ki tud a fialuban hasonló dolgokat mesélni. Gyakran felikerestem az egészein új és ismeretlen adatközlőket is. Rájöttem arra, hogy a gyűjtés sikere megkívánja, hogy megismerjem a gyűjtés és adatközlőik lélektanát. Nem mindegy, hogy milyen hangulatban és imi'lyen körülmények között kerestem fel az adatközlőt. Sokszor egyezséget kötöttem arra, hogy mikor nem lenne alkalmatlan és mikor lenne ráérő ideje, hogy egy kicsit erről vagy arról elbeszélgethessünk. Nagyot változtatott a gyűjtésem sikerén, amikor a technikát, a magnetofont hívtam segítségül. Sok érdekes tapasztalatom volt az ilyen gyűjtőutamon is. Volt, aki egyáltalán nem volt hajlandó a mikrofonba beszélni. Ilyenek előtt magam mondtam el valami érdekes történetet és visszajátszottam, és nagy volt kezdetben a csodálkozás és ámulat, amikor visszahallotta a történetet. A jó énekesek szívesen énekeltek, különösen, ha úgy dicsértem őket, hogy kár, hogy nem a rádióba vehetjük fel a hangját, mert ezt a szép hangot az egész országnak kellene hallani. Nagyon szívesen vették az adatközlők, ha lefotóztam őket és a képet megkapták emlékbe is. Jó ez a fotó ajándékozás a tárgygyűjtés alkalmával, amikor az ajándékozót a tárggyal együtt fényképezzük le, és a kép hátlap23