Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

MŰHELY - Laky Rezső: Mi indított el .a gyűjtőmunkára?

LAKY REZSŐ MI INDÍTOTT EL A GYŰJTŐMUNKÁRA? Talán éppen kerek 50 'esztendőt keii visszalapoznom, életeimben, amikor édesanyám így szólt: „Tudod fiam mit gondoltam?—hoszszúak a téli esték, korán nem akarok lefeküdni, szeretnék eljárni a szomszédokba tollfosztóiba. Ha csendben leszel és jól viselkedsz és nem kotyogsz béie a felnőttek beszélgetésébe, akkor te is eljöhetsz velem, és ottmaradhatsz anég meg nem unod." Megigértem mindent, csak mehessek a tollfosztóba. Olyan élénken emlékszem arra a szép havas téli napra, mintha csak tegnap lett volna. Ebben a pereiben visszaszállnak gondolatalim a Zala megyei kilesi kis Batyk község Malom utcájába, ahol gyermekkorom éveit töltöttem. Külön világ, egy örökre felejthetetlen est, amely számomra wgy csodálatos kaput nyitott meg, amelyen keresztül bejuthattam a néphagyományok gazdag birodalmába. Ilalászéknál vagyok. íMeg-Hmegnyilkordul az uitoakapu, csizmás, hárászkendős néni közeleg a konyhaajtó felé. Bernt a korábban érkezők már segítik kettényitani a nagyasztal tetejét, és a tollas zsákból tömik a nagy piros 10 literes fazekait, hogy az asztal közepéről adagolhassák belőle a fosztandó markolásokait. A székeken, (lócákon elhelyezkedőknek megvan a megszokott helyük, az öregebbek a nagy falbarakott tűzhely felől, a fiatalabbak az ajtó felöli oldalon foglalnak helyet. Hamar benépesül az asztal környéke, nem szoktak késni a meghívott „vendégek". A később kopogtatók közöitt már csak a legényeket várhatják, akik szintén szívesen eljönnek a lányok ultán, hogy 11 óra tájban hazakísérhessék őket. A 'legények között is akad olyan, aki az (asztalhoz ül, de nagyon szemmel tartják a lányok, mert tudják, hogy nem mindig a csipegető munka ösztönzi őket. Zsebükben, vagy a bő télikabát ujjában legtöbbször meghúzódik a szalmakazal oldalából, vagy a zsúpttetős ház veréblyuikas ereszéből kifogott, megszeppent fázós veréb. Csak a kellő alkalmat várják a legények, hogy a tollasfazékba, vagy kedvesük fosztott toülhalmazáfoa rejtsék az ártatlan verebet. Nagy a riadalom, amikor a fazékból vagy a tollesonióból szárnyra kel a „tollasvendég" és a szálló tollpelyhek közepette vígan röpdös a jó meleg konyhában. A riadaüomra a szundikáló macskák is felfigyelnek és legtöbbször az ő zsákmányuk lesz a megriadt veréb. A legények mókáján jót nevet a társaság, ami csak tovább fokozza a „toJlháborút". Az érdekeltek igyekeznek minden pelyhet megmenteni, hogy szó ne érje a ház elejét és máskor is bejöhessen a 21