Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

IRODALMI HAGYOMÁNYAINK - Szerdahelyi Pál: Csöngei mozaikok Weöres Sándor gyermek-és ifjúkori éveiből

gatni. Erről valamilyen módon — talán néhai tanítónk, Szabó Dezső, vagy unokabátyja, Szegffy Szabolcs révén — tudomást szerzett Cina is, és egyik vakáció alkalmával meghívatott engem hozzájuk. Elolvasta verseimet, sőt Illyés Gyulához is elküldte őket bírálatra, aztán megmutatta nekem a saját legújabb verseit, és ettől kezdve hetenként kétszer-háromszor is találkoztunk itthontartózkodása idején. Mindig volt közös témánk. Nekem, mint parasztgyereknek, nappal dolgoznom, kellett apám kis gazdaságában, 'hiszen egész nyáron át igen szoros vdlt a munka, de esténkónt akkor is kiadós sétákat tettünk együtt. Cinának minden igyekezete arra irányult, hogy minél bővebb irodalmi ismereteket gyűjtsek. Ellátott hazai és külföldi költők magyar fordítású köteteivel. Régi stilisztikai és poétikai tankönyvekkel ajándékozott meg. Olvastatott vetem görög és római mitológiát, H.G. Wells műveit, de ezek (mellett klasszikus szépirodalmat is. ő adta először a kezembe Tolsztoj Háború és foéké-jét is. Lelkületileg tehát ilyen volt a gyermek és serdülő Cina: mélyen érző, önzetlen, mindig segíteni kész barát. Űri gőg, (lenézés soha nem volt benne. Külsejét néha kicsit elhanyagolta. Serdülő, sötét szakállát sokszor hónapokig nem borotválta le, és erős szálas haja többnyire jó süni fizurával keretezte így elhanyagoltan is csinos arcát. Közönség előtt nyilvánosan szerepelni nem szeretett. Sem tudását, sem származását nem tette soha cégérré. A közöttünk levő nagy társadalmi és műveltségbeli elitérés ellenére nemcsak maga fogadott barátjává, hanem rokonságával és magasabb rangú barátaival ás elfogadtatott. Bárhonnét is érkezett vendége, azt elhozta hozzánk bemutatni. Így járt nálunk a imár akkor ismertnevű Berda József költő is. Gyermekkorunkban közös csinyjeink, ifjú korunkban közös »kalandjaink-« nem voltak, barátságunkat teljesen és mindenestül az irodalom, a költészet szeretete töltötte ki. Eszembe jut még, hogy 1933 nyarán egy budapesti rokon kislány nyaralt nálunk. Az ő emlékkönyvébe rótta Cina ezt a két sort: ,,A Rába partján kis ösvény vezet: Csatangolj rajta szép emlékezet!" Az interjúkészítést félbeszakítom. Tovább is lehetne folytani a sort, mert még jónéhány gyermekkori barátja, iskolatársa és játszópajtása él a mai Csöngén és másutt a hazában, akik szívesen emlékeznek vissza a kedves „Cinához" fűződő régi élményeikre. 157