Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

IRODALMI HAGYOMÁNYAINK - Szerdahelyi Pál: Csöngei mozaikok Weöres Sándor gyermek-és ifjúkori éveiből

hogy milyen muzikálisak a versei, és milyen sok versét megzenésítették, méghozzá híres zeneszerzők, még olyan nagynevű szerzők is, mint Kodály ..." „Egyszer megkérdezte Dezső a gyerekektől, hogy szoktak-e otthon imádkozni? S hogy aznap reggel is imádkoztak^e? A gyerekek egytől egyig élénken bizonygatták, hogy igen! Erre felállt Cina, a szép hosszú szempiüiájú kisdiák, és itanítója szemébe nézve azt mondta: — Tanító úr kérem, én nem imádkoztam! Dezső igen meglepődött ezen az őszinte vallomáson, de hirtelen átgondolta, hogy ha ő most ezért megbünteti, megdorgálja a gyereket, akkor elveszi a gyerek kedvét az őszinteségtől, hát inkább megdicsérte, hogy őszintén beszélt. .." „Még kisdiák korában történt, hogy egyszer betévedt az egyik csöngei gazda kukorieaföldjére. Éppen földjén ddlgozott a gazda, s nem ismerte fel, hogy kinek a fia, és durván összeszidta s elkergette abban a hiszemben, hogy valami rosszban töri a fejét a gyerek. Cina aztán hazaérve, sírva panaszkodott édesanyjának: — Csak az fáj nekem, édesanyám, hogy olyan durvák az emberek! Ezt az esetet később nekem is elmesélte..." „Sajnos, elveszett a Pesti Hírlapnak az a vezércikke, amelyet Bónyi Adorján írt róla, „Mint csillag az égen" címmel. Emlékszem, Dezső volt az első, aki a faluban elolvasta ezt a cikket, és igen boldog lett, hogy ilyen nagy emberré vált az ő egykori tehetséges tanítványa. Dezső egyébként mindig nagyon szerette Cinát, sokat mesélt róla akkor is, amikor már rég kikerült a keze alól. Mindig azt mondta róla, hogy „igazán nem átlaggyerek" ... „Már gyermekkorában mestere volt az improvizációnak. Szinte „futószalagon" gyártotta a rögtönzéseket. Télen a temető-dombon szoktunk szánkázni. Cina is mindig velünk tartott. Egy szép téli napon éppen a hajamat vágattam le, s utána mentem ki ródiizni, de szerencsétlenségemre felborultam, s más baj ugyan nem történt, csak — a ródlim törött össze. Hát alig tápászkodtam fel pityeregve a hóból, Cina máris hangosan-vidáman „szavalta" rögtönzött versét, mely az elmúlt imásodperoek eseményeit örökítette meg: „Ó ródli, ródli, Isten s ég veled, lebeg feletted az emlékezet: immár nem vagy egész, csak csonka; mert rajtad ült Hajas Ilonka; lejött ugyan ma egy lapát haja, mégis megtörtént a ródli baja ..." Ezzel a spontán improvizálással aztán meg is vigasztalt Cina, és már nem is fájt, hogy az imént darabokra törött a ródlim ..." 150