Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

HELYISMERETI ADATTÁR - Ács László — Ács Lászlóné: Keresztelő, lakodalom, temetés Rábagyarmaton

Az asztalra készítettek még egy üveg bont is poharak nélküli. Ebből csak a meghívott asszonyok ihattak, akik kézről-kézre adva az üveget, egymás után ittak belőle az est folyamán többször is. Általában öten-hatan voltak, ők vezették az éneket, imádságot. A halott mellett két este virrasztottak. Éjfélig sokan, szoktak lenni, éjfél után már csak a családtagok és a virrasztásra meghívott aszszonyok. Egész idő alatt imádkoztak, énekeltek. A férfiak is elmentek virrasztóba, a kötelező rövid tiszteletadás után azonban többnyire kimentek a konyhába és ott beszélgettek. Amelyik halottas háznál mem várták meg a hajnalt virrasztva, azokat megszólták. A halottat koporsóba a temetés napján tették. Amikor az ágyról leemelték, a családtagok „meghemperegtek" a helyén, hogy ne féljenek tőle. Ha a halottnak volt kötött komaasszonya vagy komája (visszahívott, kölcsönös keresztanya, keresztapa), akkor kezét imiára kulcsolták a mellén, ha nem volt, akkor csak meHé tették két dldalt. Ha rózsafüzér asszon volt (bizonyos imádságokat imádkozó és láncszerűen tovább adó asszonyok), iákkor összekulcsolt kezére olvasót tették. Mikor a pap elindult a temetésre, akkor csöndítettek (meghúzták a harangot). Ekkor a „tislér" (asztalos) leszegezte a koporsót. A koporsó száné általában barna vagy fekete volt, de kisgyermekeknél vagy fiatal lányoknál kék. A halottat a háziból lábával előre vitték ki az udvarra, hogy vissza ne járjon. A koszorú tagjai (a fenti ájtatos asszonyok) égő gyertyákkal állták körül a koporsót annál, aki maga is közéjük tartozott. Az udvaron lezajló szertartásnak a kántor búcsúztatója igen fontos része volt. Ez ielemJlegette a halott érdemeit és nevében elbúcsúzott a hozzátartozóktól. A Szent Mihály lován a tűzoltók vagy a férfi hozzátartozók vitték ki a koporsót a temetőbe. Amerre a menet haladt, a kocsmák .ajtaját betették rövid időre. Itt is megvolt az az elterjedt szokás, hogy a temetői szertartás után a pap, majd a hozzátartozók, ismerősök földet dobtak a koporsóra, „legyen neki könnyű a föld". Ha valaki temetés után megkérdezte: „Ki lesz a következő?" — arról azt tartották, hogy önmagára kérdezett. Temetés után tor volt. Tort csak az első világháborúig tartottak, azóta teljesen megszűnt. A tort közeli rokonnál vagy a szomszédban készítették, de a halottas háznál tartották a temetőből való visszaérkezés után. A halottvivők, a hozzátartozók, szomszédok vettek rajta részt. Általánosan felszeletelt sonkát (főve), guglihuppot, mákoskalácsot szolgáltak föl és bort ittak hozzá. Ebből a szokásból napjainkra annyi maradt, hogy a halottvivőket temetés után a hozzátartozók meghívják néhány liter borra a kocsmába.