Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

HELYISMERETI ADATTÁR - Ács László — Ács Lászlóné: Keresztelő, lakodalom, temetés Rábagyarmaton

E rész befejezéseként álljon itt egy vallomás. Kocsis László költő, aki a századfordulón gyermekéveit Rábagyarmaton töltötte, „Falum képeskönyve" című verseskötetében így emlékezik vissza az egykori lakodalmakra: Nálunk a lagzi A lagzi nálunk hét országnak: Csodája volt, csoda-virág. Telkes gazdának vagy csordásnak Egyformán ülitek lagzi ját. Egy tehén vagy két borjú ára Rámehetett, sokszor a rét, De megérte, meg, hogy új párta Koszorúzta a lány fejét. A lagzi nálunk nagy dolog volt. Az indulás már nagy dolog. Hat-hét szekér ringón robogott S leghátul bőgő brummogott. Brummogott a bőgős bőgője, Mint égszakadás, diy vidám Kurjantás zengett, szinte tőle Kurjantottak a dombi fák. A ballafák, a lombok, dombok A lagzira felfigyeltek, Zöld dúcokban búgó galambok, A patak-menti kiskertek. A nép, a falu, egy egész had Mind megindult a szekerek Után s szedték, mit porba szórtak, Szivart, kalácsot, perecet. Kocsikat kocsikkal pántlikák Költöztek össze s a lovak Dús sörényét szárnyként fonták át. Repültek is, mint gondolat! Megérezték, más, nem szakadt hám Szorítja nyakuk, hintában Robognak, tündérnép hintaján, Kinek rúdjánál hat ló van. Az oltárnál felsírt az eskü: Holtomig szeretsz? Szeretlek! A pap-udvariban várt a hegedű, Az úton meg a székerek. 119