Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

HELYISMERETI ADATTÁR - Ács László — Ács Lászlóné: Keresztelő, lakodalom, temetés Rábagyarmaton

Megfigyelhető, hogy ezek a ih-ujjantások a vígasság apró mozzanataihoz kapcsolódtak, bizonyos rögtönzést is feltételeznek. Kialakultak tréfás felelget ők is: Kálha hátán e hatos, Elhallgass te pocakos! Tyuhaj! Jött a válasz: Kálha hátán nagyoUu (nagy olló), Elhallgass te nagyorrú! Tyuhaj! Ha a koszorúslányok hosszabb ideig nem hangoskodtak: Erre röpűt fehér lúd, Koszorúsián éLalutt! Tyuhaj! Válasz: Nem aluszom angyalom, Táncosomat csókolom! Tyuhaj! Az általános vigadozások külön érdekessége volt a gazdaasszonyok vigadozása. A kásapénz szedésekor szerzett pénzt elmulatták a cigányok előtt, miközben főzőkanállal, födővel, sodrófával, tejesfazékkal, böstörüvel (máktörőfa) stb. zörögtek hadonásztak. Este következett a második búcsúztató: A koszorúslányok ajkáról elhangzott a hujjántás: Piros rózsa borulóba, Menyasszonyunk búcsúzóba. Elbúcsúzik szüleitül, Édes kedves testvéritüli, Alsó, fölső szomszédjátul Es sok leánypajtásátul! Tyuhaj! A kérő előállt és rákezdte: Szűnjék ímeg mostan hegedűk zengése, És a sarkantyúnak szűnjön meg pengése Mert foúcsűzásunknak most (iészen kezdése, Legyünk csendességben, míg lészen végzése. (Tust húznak) Mielőtt elvisszük a ház virágszálát, Hallgassák meg csendben az ő búcsúzását. Mivel ő nem tudja elhagyni sírását, Én mondom helyette szíve óhajtását, (tus) Zeng búcsúzó szavam, hullanak könnyeim, Mert tőletek válok, kedves jó szüleim. Felséges Úristen, világ teremtője, 113