Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

HELYISMERETI ADATTÁR - Ács László — Ács Lászlóné: Keresztelő, lakodalom, temetés Rábagyarmaton

Onnan nézi könnyes szemmel, Lányát viszik esküvőre, De ő el nem kísérheti, Búcsúcsókot ád majd neki! Piros rózsa burujj eö., Menyasszonyunk búcsúzz el! Tyuhaj! Ismét előállt a szónok, hogy elmondja a menyasszony búcsúztatóját. Legtöbbször a menyasszony kérőjére hárult a feladat. Hangzott ez így: örömmel virradt föl rám a szent reggeli, örömmel üdvözlöm, «ártatlan szívemmel. De keblemet most szorongás fogja el, Mert a házasélet útjára llópek fel. Hosszú az út, amelyre én indulok, Azért jó Istenem Tehozzád fordulok. Békét és áldást csak tőled nyerhetek, Ezért buzgó szívvel kegyelmet esdeklek, Mert ma válitozik meg életemnek útja, Vagy hosszú örömre, vagy örökös búra. Azért kérlek téged, édes jó Istenem, Szent fiaddal együtt állj mindig mellettem, Hogy boldog lehessen a páros életem. Kedves szüleim és testvéreim Kísérjetek el most az Isten házába, Kérjétek az Istent értem imádkozva, Hogy bő áldást adjon szent házasságumkra. Most pedig induljunk a Szentháromság nevében, Utunkban áldjon meg az Isten. Dicsértessék a Jézus Krisztus. A menyasszony mindenkitől csókkal búcsúzott. A búcsúztató és a búcsúzkodás alatt az asszonynép bőségesen hullatta könnyeit a menyasszonnyal egyetemiben. „Akkor induljunk Isten nevében!" — hangzott el a kérő ajkáról. A nyoszorulányok még elhujjánitották: Sárga madár a víz mellett, Édesanyám Isten veled, Úgyis tudom, fáj a szíved, De azért csak Isten veled! Madár száll a f atetőre, Most megyünk az esküvőre! Tyuhaj! 108