Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

MŰHELY - Bárdosi János: A magyarszombatfai fazekasházról

nem vagy csak egészen egyszerűen díszítettek. A fazekasok fő célja az volt, hogy minél kevesebb mázt, festéket használjanak fel, miáltal az edényt olcsóbban adhatták, sőt még az anyag minőségére sem fordítottak olyan gondot, mint a vásárra szánt áruk esetében, melyekre kívül zöld és barna mázat, belül pedig a sárga színű vasporos mázat használtak. Csereértékesítésre leggyakrabban 4—5 literes szűkfenekű ill. parasztfazekat vittek, amely vagy teljesen mázatlan volt, vagy belül sárga, a gyürén (szájperemén) zöld, barna mázzal toevont. A 8—10 l-es savanyítás fazék és a 15 1-en felüli abroncsos fazék, ami valamivái kisebb méretben lakodalmas fazék néven is ismert, ugyancsak gyakran szerepeit csereáruként. Ezek ibelül mázasak, kívül rendszerint imázaitlanok voltak. Az utóbbi díszét a has- és nyakrészen körkörösen kiképzett ujjal nyomkodott abroncs alkotta. A kocsirakomány nagyobb részét azonban a tejesfazék tette ki, mely a hagyományos forma és díszítésmód szerint készült eleinte fül nélkül, később füllel. Jelentős helyet foglaltak el a korsóifélék is. A vizeskorsó lehetett mázatlan, vagy kívül sárga mázzal bevont, amely mindkét kivitelben a hasán és nyalkán meg voűt húzva körkörösen fehér és vörös színű festékkel — váltakozva széles és szűkebb csíkokban — utána pedig fakéssel hullámvonalát karcoltak a fehér csíkra. Formájára nézve a vizeskorsó ugyancsak kétféle volt: kerekszájú és csuposkorsó. Az utóbbi szájrésze elől összenyomott, kiöntőcsőrrel ún. csuppal ellátott. A bortermő vidékekre kivül-belüll mázas boroskorsót és asztali korsót is szállítottak. Ezeket annyi borért cserélték el, amennyi egyszeri — különösen szép korsó esetében kétszeri — töltésre beléjük fért. Keresett korsó volt a szűkszájú bugyoga is, amit a fülén elhelyezett szónokáról csöcsöskorsó néven is emlegettek. Készült kívül mázas és mázatlan kiviteliben egyaránt. Az ecsettel, majd gurgulával történő festett díszítése — a vásározó fazekasság hatására — csak később terjedt el. A fentieken kívül vittek még tálakat, tányérokat, sárga, zöüd vagy barna mázzal bevont (kerek tepsiket, bögréket, poharakat széles és szűkfenekű formában. A szélesfenekű vagy sporheltes fazék csak e század elején jött divatba. A vásározó fazekasok is nagyjából ugyanezeket az edényeket ké^ szítették, de igényesebb és rendszerint mázas kivitelben. A vasporos sárga, a rézporos zöld és a barnakővdi készített barna mázat használták. Ök már ecsettel készült díszítéseket is alkalmaztak, stilizált leveleket, ágakat, virágokat ábrázolták, sőt a század elején meghonosodott a gurguladíszítés is. Ekkor már a formák is változatosabbak lettek, bővült a választék. Az edények között helyet kapott a kuglófsütő, a lábas, vajrázó, sótartó, kotyogó, tintatartó, bogrács stb. is. A két különböző módon értékesítő; faluzó és vásározó faze10