Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Kertész István: Érdekességek az 1936. évi berlini olimpiai játékokról

V

német sport. Ezután termékeny évek következtek Diem életében. Megalapította a Német Testnevelési Főiskolát, majd 1929-ben látogatást tett az Amerikai Egyesült Államokban. Ott erős baráti kötelékek alakultak ki közte és Avery Brundage között.6 Utóbbi az ottani Amatőr Atlétikai Unió elnöke volt, majd az Amerikai Egyesült Államok Olimpai Bizottságának elnökeként jelentős befolyást gyakorolt annak érdekében, hogy az 1936. évi olimpiát Berlin rendezhesse meg. (1952 és 1972 között azután a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (továbbiakban: NOB) elnökeként lett az olimpiai mozgalom első számú vezetője.) Ilyen előzmények után nevezték ki Diemet a berlini játékok Szervező Bizottsága főtitkárának.

A rendkívül művelt sportvezető saját visszaemlékezése szerint az 1932. évi Los Angeles-i olimpián gondolt először az olimpiai lángot vivő stafétára, majd 1933-ban Coubertin, a modern olimpiai mozgalom alapítója előtt vetette fel azt az ötletet, hogy Olympiából váltófutással vigyék majd a szent lángot Berlinbe. Ehhez a mintát az szolgáltatta, hogy a fáklyás futás látványos alkotóeleme volt az antik sportünnepeknek, így például az Athénban rendezett Panathénaia játékoknak, és ógörög vázaképek gyakran ábrázoltak egymásnak égő fáklyát átadó váltófutókat.7 Az elképzelést általános tetszés fogadta, és a NOB 1934- május 18-án tartott athéni ülésén már arról is döntöttek, hogy a váltó futói egyenként 10 percen át vihetik a fáklyát, és nagyobb településeken maximum 2 órát tölthet a láng a helyi ünnepségek keretében. Diem ekkor kapcsolatba lépett a görög John Ketseas professzorral, a Hellén Olimpiai Bizottság tagjával, akivel életre szóló barátságot kötött. Később együtt munkálták ki az Olympiában létrehozandó Nemzetközi Olimpiai Akadémia tervét. Ez az olimpiai eszme ápolását és kutatását célzó intézmény, amelynek manapság számos nemzeti olimpiai akadémia képezi a bázisát, 1961-ben vált valósággá, és lett annak első elnöke 1965-ben bekövetkezett haláláig Ketseas. (Az Akadémia első dékánja a magyar származású Ottó Szymiczek volt.)8 Ma Diem és Ketseas emlékoszlopa a tisztelgés helye az olympiai ligetben, ahol a Coubertin báró szívét rejtő obeliszk közelében róhatják le kegyeletüket a nemzeti olimpiai akadémiák oda látogató aktivistái. (E sorok írója ezt 22 alkalommal tehette meg.) 1934-ben Diem és Ketseas együtt dolgozták ki azt a módszert, amivel az olimpiai láng meggyújtását méltó körülmények közé helyezhették.

Diem és Ketseas elképzelésének alapja Plutarchos szövege volt. A „Párhuzamos életrajzok” antik írója Numa Pompilius római király életrajzában részletekbe menően tudósított arról, hogyan csiholtak szent lángot a szűzi tisztaság és a békés államélet megtestesítőjeként tisztelt Vesta istennő papnői: „Numának tulajdonítják ugyanis az első Vesta-szüzek felszentelését és az örök tűz őrzésének megszervezését. Vagy azért választott szüzeket az őrzésre, mert a tiszta és romolhatatlan tűz szolgálatát szűzi és szeplőtelen emberi lényekre akarta bízni, vagy mert a szüzességet hasonlónak tartotta a tűz meddő és pusztító

6 Wolfgang Buss: Amerikanischen Inspirationen - Carl Diems USA-Reise 1929 und das Konzept zur Sportlehrerausbildung an der späteren DSHS Köln. In: Buschmann - Wassong, 2005. Bd. 1. 479- 504. p.

1 Donald G. Kyle: Athletics in Ancient Athens. Leiden, 1987. 36-37., 40., 45., 48-49., 55. p.; Robert K. Barney: Towards Commodification. The Olympic Torch Relay. In: Olympisch bewegt. Festschrift zum 60. Geburtstag von Prof. Dr. Manfred Lämmer. Red. Ellen Bertke, Heike Kuhn, Karl Lennartz. Köln, 2003. (továbbiakban: Bertke - Kuhn - Lennartz, 2003.) 21-30. p.

8 The International Olympic Academy. Ed. Dimitris Tziotis. Athen, [2000.] 63 p.

244