Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Dénes Iván Zoltán: A német politikai hisztéria okai és története
( mind a korabeli nácizmus-értelmezésektől - Sztálinnak köszönhetően az 1930-as évek közepén meghonosított, mára általánossá vált kifejezéssel: fasizmus-értelmezésektől mind a mai antifasiszta elbeszélésektől igencsak különböző. Robert Gilbert Vansittart (1881-1957), 1930-tól 1937-ig brit külügyi államtitkár, az 1940-es évek első felében írott röpirataiban a németeket eredendő erőszakossággal jellemezte és úgy vélte, hogy ennek alapján kell bánni velük.3 Nézeteit nemcsak Bibó István vitatta magyar nyelvű publikálatlan kéziratában. Nagy-Britanniában számos röpirat foglalkozott velük.4 A németek - sokszor a poroszok - nemzetkarakterológiai megbélyegzése mellett számosán szolgáltak társadalmi magyarázattal a fasizmusra. Azzal, hogy szélsőjobboldali diktatúra jutott hatalomra azért, hogy a kapitalista rend egy részének feláldozása árán megmentse a burzsoá rendet a proletárforradalom fenyegető veszélyétől. A korabeli értelmezések közül sokan még az iskolából jól ismerjük Georgi Dimitrov meghatározását, miszerint: „a fasizmus a finánctőke legsovinisztább, legimperialistább, legreakciósabb elemeinek nyílt, terrorista diktatúrája."5 Egy másik értelmezés a kispolgárság ellenforradalmát fedezte fel a nácizmusban. Volt olyan magyarázat is, amely a gengszterek, a törvényen kívüli emberek uralmával azonosította a Németországban hatalomra jutott rendszert. Bibó István mindegyiket elvetette. Mindegyik esszencialista megközelítés volt. Kifej tői valamilyen - nemzeti vagy társadalmi - közösségnek időn és téren kívüli és túli, már-már transzcendens, diabolikus sajátosságokat tulajdonítottak. Közülük egyesek az összeesküvés-pszichózis jól bevált sémáit alkalmazták. Bibó István úgy látta, hogy egyik sem magyaráz meg semmit: sokkal inkább elfedi, semmint felfedi azt, hogy mi a fasizmus. A különböző antifasiszta magyarázatok megbélyegző beállítottsága helyett arra törekedett, hogy mindenekelőtt értsük meg azokat a helyzeteket, amelyekből eredt, hogy Németország az egész európai civilizációval tudatosan szembehelyezkedett. Amennyiben ugyanis ezt megértjük, közelebb kerülünk ahhoz, hogy olyan békét tudjunk kötni, amely segít abban, hogy a hisztérikus közösség kiessen hisztérikus szerepéből, és így képes legyen arra, hogy meginduljon azon az úton, amelyen visszatalálhat az európai normákhoz. Igaz, a közösség nem alany és nem illetik meg az alanyiság jellegzetességei. Ám olyan helyzetbe került, amelyben a közösség alanyai csak kivételképpen, nagyon nehezen tudják kivonni magukat a közösségi félelmek és sérelmek uralma alól. Ezért ezt a helyzetet kell megváltoztatni annak pontos megértése alapján. A büntetés és a leckéztetés, a külső követelmények számon kérése többet árt, mint használ. Ezt már a versailles-i békéből is tudhatjuk. 3 http://www.oxforddnb.com/view/printable/36630 (Megtekintve: 2012. február. 15.); Robert Gilbert Vansittart: Black Record. Germans Past and Present. London, 1941. 55 p.; Uő: Roots of the Trouble. London, 1941. 32 p.; Uő: Lessons of My Life. Fight for Freedom, London, 1942.; Uő: Broadcast... to the U.S.A. on August 1st, 1943. London, 1943.; Uő: The Leopard and the Spots. London-New York, 1944- 95 p.; Uő: The German Octopus. London, 1945. 43 p.; ÜŐ: The Mist Procession. The Autobiography of Lord Vansittart. London, 568 p. 4 Harold Joseph Laski: The Germans - are they human? A reply to Sir Robert Vansittart. London, 1941. 8 p.; Germany’s Record. A Reply to Lord Vansittart. London, 1943. 8 p.; Francis Neilson: Hate, the Enemy of Peace. A Reply to Lord Vansittart. H. n., 1944. 59 p. 5 Georgi Dimitrov: Az antifasiszta harc stratégiájáról. Vál., előszót írta Varsányi Iván, Székely Gábor; ford. Márkus Pál, Tihanyi József, Zalai Edvin. Bp., 1985. 43. p. (Források) > 78 A
