Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Kertész István: Érdekességek az 1936. évi berlini olimpiai játékokról
Kertész István Érdekességek az 1936. évi berlini olimpiai játékokról < AZ OLIMPIAI LÁNG1 * Az 1936-os berlini olimpiai játékokat gondos előkészületek előzték meg. Ezek közül kiemelkedett az azóta is élő hagyomány: A görögországi Olympiában meggyújtott lángot váltófutással, utóbb, távoli földrészeken lévő helyszínek esetében, modern technikai eszközök - repülő, műhold - igénybevételével juttatják el a játékok színhelyére. Ott az ünnepélyes megnyitó egyik fénypontjaként máglyát gyújtanak, amelynek lángja csak a játékok végeztével huny ki. E nemes hagyomány modern reflexiója az ókori gyakorlatnak, amelynek során a férfiak rituális futóversenyének célpontja Olympiában Zeus főisten oltára volt, ahol a szent tüzet a győztes megtisztelő feladata volt meggyújtani.; A szent láng mint az olimpiai játékok jelképe, elsőként az 1928. évi amszterdami olimpián lobbant fel.3 Az ottani olimpiai stadionban gyújtották meg a játékok kezdetén. Ezt a lángot azonban nem Olympiából hozták, hanem a helyszínen állították elő a hazai rendezők. Ugyanez történt 1932-ben, a Los Angeles-i Coliseumban, ahol a tüzet egy nagy üstben lobbantották fel, amelyet a homlokzati oszlopsor középső bejáratának a tetején helyeztek el. Berlin azonban ezen a téren valami egészen újat alkotott. A nagy ötlet, hogy az olimpiai lángot az ókori játékok színhelyéről staféta vigye Berlinbe, Carl Diem agyából pattant ki. A későbbi közép- és hosszútávfutó 1882-ben született, és fiatalon lett az olimpiai eszme elkötelezett híve. Az 1906-ban rendezett nem hivatalos athéni „olimpiai játékokon” már ő vezette a német atléták csapatát.4 5 Később meghatározó szerepet játszott abban, hogy Berlint jelölték ki az 1916. évi olimpia rendezőjének. Ez a verseny az 1. világháború kitörése miatt elmaradt, azután pedig 1920 és 1924 során a győztes hatalmak Németország sportolóit kizárták az olimpiákon történő részvételből.’ Azonban nem kis mértékben Diem nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően az 1928. évi amszterdami játékokon ismét megjelenhetett a 1 Az alfejezethez lásd alapvetően Conrado Durantez: The Olympic Flame. Lausanne, 1988. (továbbiakban: Durantez, 1988.) 195 p. 1 Kertész István: Ez történt Olümpiában. Az olümpiai játékok ókori története. Debrecen, 2008. 43. p. 3 Robert K. Barney - Antony Th. Bijkerk: Inspiration for the Innovation of the Torch Relay? A Note on Jan Wils, Amsterdam 1928, and the Origin of the Olympic Flame. In: Langlauf durch die olympische Geschichte. Festschrift Karl Lennartz. Hrsg. Jürgen Buschmann, Stephan Wassong. Köln, 2005. (továbbiakban: Buschmann - Wassong, 2005.) Bd. 1. Festschrift (továbbiakban: Bd. 1.) 16-24- p. 4 Karl Lennartz: The Second International Olympic Games in Athens 1906. In: Buschmann - Wassong, 2005. Bd. 2. Ausgewählte Texte zur olympischen Geschichte (továbbiakban: Bd. 2.) 303-348. p. 5 Vő: The Exclusion of the Central Empires from the Olympic Games in 1920. In: Buschmann - Wassong, 2005. Bd. 2. 149-161. p. Í243 ■A
