Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Rudolf Kropf: Andreas Baumkircher és Városszalónak városkapui

újítani, ezekért a költségekért nem a bírót volt felelős, hanem a városnak kellett a javítás költségeit kifizetni. A kereskedelem és a kézműipar, valamint a piacok fejezetén belül külön részt szenteltek az „útkényszernek”, így a polgárok és idegenek csak „a régi, szokásos utakat” használhatták, hogy ilyen módon ne kerülhessék el a várost és vámhelyeiket.

A város kapui a piactartás joga területét is behatárolták. A város terén minden hétfőn hetipiacot tartottak. A város polgárainak és a lakosainak ezen a napon a városkapukon kívül tilos volt vásárolni. A városbírónak ilyenkor a szeszélyből elkövetett károkozást is meg kellett torolni. Az 1514- évi városi szabályzat lényegében az 1848— 1849. évi forradalmat követő reformokig fennmaradtak.25

Városszalónak legrégibb ábrázolása a várral, a várossal és a kolostorral együtt az 1800-as évek körüli időkből származik (4. ábra). Az ún. „csimadia-fametszetet”, amelyet a szalónaki csizmadiacéh számára készítettek, Szalónakon négy várostornyot ábrázol. A fent említett városkapukon túl a művész egy negyedik, egy ajtóval ellátott kaput is ábrázol egy kapu helyén, a mai Rochusplatz felett, a Klingergasse-ban a bejárat felett még egy emelettel megtoldva. A művész, nyilván tévedés áldozata. Itt semmiképpen nem lehet szó városkapuról, hanem egy kicsi, kerek, földszintes toronyról egy- egy toronnyal a városfalon belül és kívül, amely a Batthyány-féle várkertekhez vezető ki- vagy átjáró volt. A híres németalföldi botanikus Carolus Clusius (vagy Charles de l’Escluse) 1577-1582 között itt tartózkodott, és ő telepítette ezeket a szalónaki és né- metújvári kerteket.26 Valószínű, hogy ez a kis torony is ekkor született a várkertekhez vezető átjáróval.

Az 1870-es években a Drumolyi-kapuban lakott a Geißler család.27 Geißler úr a Batthyány-féle várkertészet kertésze volt, továbbá a szerző nagyanyjának, Anna született Geißler Kropfnak, (1879-1969) a nagybácsija. 1875-ben az asszonyok azzal foglalatoskodtak, hogy a „Drumolyi-kapuban” lévő lakásukban egy téglából épült kemencén lévő üstben szalonnát „eresszenek”. A forró zsír figyelmetlenség miatt túlfolyt és belobbant. Jóllehet a várostorony előtt egy nagy oltótó28 volt, a várostorony és a körülötte lévő házak is leégtek. A város ekkor hozta meg a döntést, hogy a funkciójukat vesztett városkapukat - mind a leégett, mind pedig a másik két kaput - le kell bontani.

Josef Kaiser szalónaki kőművesmester (1858-1930) valószínűleg még tanoncként működött közre a bontásban és készített 1927-1930 között vázlatot a három kapuról.29

Fordította dr. Bariska István

—— — v — ------------------—~ .............................; '' 1 \r — -------------—2

5 Johann Seedoch: Von der Revolution von 1848 bis zum Ende des Ersten Weltkriegs. In: Stadterhebung Stadtschlaining. 113-138. p.

_(l Zimányi Vera: Schlaining unter der Familie Batthyány bis zum Ende der Türkenzeit. In: Stadterhebung Stadtschlaining. 65-67. p.; Vö. Carolus Clusius und seine Zeit. Symposion in Güssing, 1973. __ Eisenstadt, 1974- 71 p. (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland; 54.)

11 Rudolf Kropfnak (1913-2004), a szerző édesapjának szóbeli közlése alapján.

2,s Vö. Jörg Gamauf: Stadtfeuerwehr Stadtschlaining. In: Stadterhebung Stadtschlaining. 391-392. p.

29 Josef Kaiser rajzait hason nevű fia, aki ugyancsak szalónaki kőműves 213. sz. alatt adta át Eugen Höbé- nek, így azok a „Höbe-féle hagyatékban“ a szerző levéltárában vannak.

>v268