Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Deák Ágnes–Kövér György: Egy sorsüldözött rögeszméi. – Sasku Károly (1807–1869)

állampolgárokat árgus szemekkel figyelő rendőrspiclik ellen, naponta több alkalommal is. Még a legelmerültebb munka közepette is végigjárta hirtelen lakása épületének felső emeleteit, a padlást, hogy a rejtett megfigyelőkre leljen. Hetivásárok alkalmával pedig „korán kelt, a piacira sietett, maga köré gyüjté a falusi pómépet, s a policzei-spionok- ról szónokolt nekik órahosszakon át.”9 Ha azonban valami tudományos kérdést intéztek hozzá, azonnal a legnagyobb komolysággal válaszolt.

„Sasku Késtsináló Károly” 1807-ben született a Szatmár vármegyei Felsőbányán (ma: Baia Sprie, Románia). Apja, nemes Sasku István Egervári értesülése szerint bányabirtokos volt.10 Tanulmányait a debreceni református kollégiumban végezte, s ahogy 1831 márciusában kiállított bizonyítványa tanúsítja, minden tárgyból eminens eredménnyel. Nem tudjuk, pontosan mikortól tanult Debrecenben, de egy későbbi igazolás szerint már az 1822/1823. tanévben „dicséretes előmenetelt tett” a debreceni rajziskolában. A debreceni tanulmányok lezárulta után, 1833 augusztusában dicséretes eredménnyel ügyvédi vizsgát tett Pesten.11 1832-ben azonban a Selmecbányái (ma: Banská Stiavnica, Szlovákia) magyar királyi Bányász- és Erdészakadémiára iratkozott be, majd 1834-ben a pesti egyetemen az „Institute» Geometrico-hydraulico”-ban végzett tanulmányokat.12 1835-től Pesten az Országos Építészeti Főigazgatóság térképrajzolási intézetében ingyenes „gyakoriászként”, azaz gyakornokként kezdett dolgozni, a helytartótanács 1836-ban engedélyezte rendes díjazással való alkalmazását. Ezután az Országos királyi Duna Mérési Intézetben dolgozott, elöljáróinak „folvásti megelégedését megnyerve”, ahogy a kérésére 1841 elején erről kiállított igazolás fogalmaz. (Ez idő alatt, mint láttuk a Lónyay-fivérek példáján, magántanítóskodott is.) 1842. szeptember - 1844- július között a máramarosszigeti (ma: Sighetu Marmajiei, Románia) református líceum tanára lesz, igen impozáns az általa tanított tárgyak listája: bölcsészet, mennyiségtan, történettan, természeti jogtan, országtan, országállapottan és neveléstan. Saját maga döntött úgy, hogy inkább újra a mérnöki teendőknek szenteli magát. 1845 tavaszán már Bács vármegye főmérnöke igazolta, hogy 1844 augusztusától mint „mérnök gyakoriász” ott foglalatoskodott, s magát becsületesen viselte. Ezt követően 2 hónapig a Magyar Középponti Vasút „technikai irodájában” dolgozott fizetés nélküli önkéntesként, majd újra saját akaratából lépett ki. 1846. február 23-án azután végre, úgy tűnik, megállapodott, a Tiszavölgyi Társulat segédmérnökeként állt munkába Pesten, évi 1200 ezüst forint fizetéssel.

9 Egervári, 1869. 477. p.

10 Vö. A debreceni református kollégium bizonyítványa, 1831. márc. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára (továbbiakban: MTAKKt) Magyar Irodalmi Levelezés (továbbiakban: M. írod. Levelezés) 4-r. 160. sz.; Egervári, 1869. 476. p.; Nem pontos tehát Bona Gábor értesülése, aki Saskut nem nemesként tartja nyilván. Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., 2009. 2. köt. 299. p.; Sasku életútját hagyatékának iratai alapján vázoljuk fel („Sasku Károlyra vonatkozó különféle iratok”, „Sasku Károly útlevele és tartózkodási engedélye”, „Bizonyítványok Sasku Károly tanulmányi előmeneteleiről és elfoglalt hivatalos állásairól”, „Sasku Károly levelezése”. MTAKKt M. írod. Levelezés 4-r. 160. sz.), csak az ettől eltérő forrásokat jelöljük külön jegyzetben.

11 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MÓL) O 78. Személynöki levéltár. Protocollum Censurato- rum Advocatorum, 5. köt.

12 Vö. A selmeczi M. K. Bányász- és Erdész-Akadémia évszázados fennállásának Emlékkönyve, 1770— 1870. Selmecz, 1871. 148. p.

46