Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Á. Varga László: Belitzky János (1909–1989) – Adalékok egy történész-levéltáros pályaképéhez
V Az ösztöndíjak lejárta után, 1934- július 20-ától Budapest Főváros Levéltárában helyezkedett el,21 ahol 1936. december 19-ig ideiglenes gyakornokként,22 1936. december 20. és 1942. december 31. között allevéltárnokként alkalmazták. Közben 1934 és 1941 között folyamatosan jelentek meg tanulmányai, cikkei, könyvismertetései a Századokban, a Katholikus Szemlében, a Soproni Szemlében, a Történetírásban, a Tanulmányok Budapest Múltjából című periodikában, a különböző' Évkönyvekben, s kisebb cikkei például az Ország Útjában, a Regnumban, a Magyarságtudományban stb. 1937 januárjában indította el az általa szerkesztett és kiadott Történetírás című folyóiratot, amelynek címadó tanulmányát is ő írta,23 s amely folyóirat megindításával számtalan haragost is szerzett a régi történeti iskola hívei sorából, de ugyanennyi hívet is az új történetírás barátai közül.24 1939-ben megszűnt az általa szerkesztett Történetírás című folyóirat. A Történet- írás megszüntetésével párhuzamosan a Centrál-kávéházban25 összejáró, a „hivatalos” történetírással szemben álló fiatal történészgárda is felbomlott.26 Tehát még Gárdonyi Albert tőlevéltárnok alatt kezdte el levéltárosi pályafutását, de már jó háromnegyed év múlva - 1935. március 8-tól - az új főlevéltámok, Budó Jusztin kezei között folytatta munkáját. Horváth J. András: Budapest Főváros Levéltárának története. Bp., 1996. 84. p. 1935 tavaszán, mint ideiglenes gyakornok, megpályázta az allevéltárnoki állást és kérte a polgármestert, hogy erre a posztra nevezzék ki (véglegesítsék). Bár igaz, hogy akkori helyzetében még azt is elfogadta volna, ha csak a középiskolai végzettséghez kötött levéltári tiszti állásra nevezik ki, ugyanis kérésének indoklásában az eddigi tudományos tevékenységére való hivatkozás mellett elsősorban az akkori nehéz gazdasági helyzetet, valamint családalapítási szándékát említette. NML Belitzky János ir. Levelezések. A fővárosi polgármesterhez 1935. február 24-én írt levele. 5 Ebben igen világosan fogalmazta meg az új folyóirat irányát. (Történetírás, 1937. 1. sz. 1-2. p.); Az alapításkor a szerkesztőség és a kiadóhivatal az I. kerületi Márvány utca 23. szám alatt működött, majd az 1938. évi 3. számban a szerkesztőség címét 1938. augusztus 1-jétől a III. kerület Nimród utca 10-ben jelölte meg a szerkesztő. Ezen utóbbi cím megegyezik azzal, amelyben 1939-ben a szerkesztő felesége Fábry Mária megnyitotta könyvkiadó és könyvkereskedő üzletét. * A „Történetírás” 1937. évi indulásakor főmunkatársak voltak: dr. ifj. Birkás Géza székesfővárosi segédfogalmazó; dr. Csapody Csaba nemzeti múzeumi tisztviselő; dr. Ember Győző országos levéltári tisztviselő; dr. Kovács Lajos székesfővárosi levéltáros; dr. Nagy Tibor egyetemi tanársegéd (múzeumi gyakornok.7); dr. Pacher Béla székesfővárosi tanácsjegyző; dr. Schoen Arnold tanár, művészeti szakértő (műtörténetíró.7) és dr. Tóth László egyetemi nyilvános rendes tanár Pécsről. A 3. számtól kezdve főmunkatársak lettek még: dr. Dávid Antal egyetemi magántanár, székesfővárosi könyvtári aligazgató; dr. Gallus Sándor nemzeti múzeumi segédőr; dr. Kelényi B. Ottó székesfővárosi főkönyvtáros is. A 4. számtól kezdve újabb főmunkatársa lett a „Történetírás”-nak Höllrigl József, az Iparművészeti Tár megbízott igazgatója, majd az 5-6. számától kezdve ifj. Csemegi József műépítész, továbbá a 2. évi. 1. számától dr. Bendefy László tanár. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt tételezzük fel, hogy a folyóirat további sorsát valószínűleg a Lénard Ödön és Meskó Lajos által az 1. évf. 3. számában a Szabó István „Ugocsa megyé”-jéről írt kritika döntötte el. Bár ezen állításunkat forrásokkal nem tudjuk igazolni, az viszont tényt, hogy ezt követően megkezdődött a főmunkatársak távozása a „Történetírás”-tói. Az 1937. évi 5-6. számban közölte a szerkesztő, hogy Csapody Csaba és Ember Győző „nagy elfoglaltságukra hivatkozva kivált"-ak a folyóirat főmunkatársai közül, majd az 1938. évi 2. számban Gallus Sándor és Nagy' Tibor is lemondott főmunkatársi tisztségéről. 1938-től kezdve a főmunkatársak nevei le is kerültek a kolofonról. 1 A szerkesztőség minden szerdán este 8 és fél 10 között tartotta megbeszéléseit a Centrálban. (Történetírás, 1937.4. sz. 448. p.) 1 A Történetírásnak az alábbi számai jelentek meg: 1937-ben hat szám - az 5-6. szám összevontan -, 667 p.; 1938-ban három szám, 338 p.; 1939-ben négy szám - a 3-4. szám összevontan -, 205 p. terjedelemben. - Az 1. évf. 5-6. számában a Hírek rovatban a szerkesztőség arról számolt be, hogy a „Történetírás Könyvei” címen „egy olyan hatalmas és nagyméretű kiadványsorozatot indított meg, amelyhez foghatót nuigyar történettudományi folyóirat még nem valósított meg ...”. Ennek a vállalkozásnak - ismereteink szerint - csak Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól napjainkig. Bp., 1937. 14), IV, 808, [2] p., 60 t. (A „Történetírás” könyvei 1.) látott napvilágot. 395 A
