Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Varga László: Történészek a hidegháború frontján. – Állambiztonság a Kádár-korszakban
Sir \r merült fel, hogy beszervezésről lenne szó, jött a zsarolás, esetleg bíróság elé vágják, vagy értesítik fó'nökeit az intézetben, vagyis vége a karriernek. Persze ez nem igazán az a karrier, „Békés Gábor” ígérte, „jó fiú lesz”, de ezzel az elvtársak nem érték be. Végül beadta a derekát, aláírt. Azzal a feltétellel, hogy családjáról semmit nem jelent, ezt végül akceptálták is. Az elsó' konspirativ találkozóra már 2 nappal később sor került. Az erről szóló jelentés szerint „Békés Gábornak” „vegyes érzelmei vannak..., helyzetéből továbbra sem lát kiutat..., vállalnia kell a velünk való együttműködést".'2 Boldog házasként a legnagyobb gondja az volt, hogy feleségét nem avathatja be. Nem, nem, ez tilos - erősítette meg Virág százados. Attól tartott, hogy provokátorként akarják felhasználni, holott dehogy, csak információkat vártak tőle és azt sem holmi letartóztatás céljából, hiszen őt sem vették őrizetbe. A jelentés szerint „Békés Gábor” próbálta arcát - „emberi egyenességét és gerincességét”12 13 - megőrizni. így felkínálta jelentés helyett hallgassák ki, de ezt Virág elutasította. A következő találkozót az Orbánhegyi téren, január 18-ra beszélték meg. Oda vitte az első jelentését Lukácsy Sándorékról és Makai Lászlóról, semmi „kárt” nem okozott. Ekkor kapta meg igazi feladatát, Göncz Árpádnéról és Pogány Máriáról14 kellett jelentenie. Ennek január 31-én már eleget is tett, csupa használhatatlan információ, fél hónappal később hasonlóan Niederhauser Emilről és Vájná Jánosról, meg ismét Pogány Máriáról, később Trócsányi Zsoltról, közben átadta ismerőseinek névsorát. Áprilisban már Szesztay Árpádról jelent, ő a legfőbb kapocs Bibóhoz, a Vízügyi Igazgatóság munkatársa, családi barát. „Békési Gábort” közben 3/a rendszabálynak vetették alá, vagyis lehallgatták a telefonját, elégedetten konstatálták „pozitív irányban fejlődik”, holott csak óvatos próbált lenni, nem fecsegett a telefonba. Persze ezzel együtt, mint mindenki, aki vállalta az együttműködést, csapdába esett. Nem tudta, mi az az információ, ami „tartóinak” mond valamit, ráadásul ő is megérezte a „besúgó” furcsa „hatalmát”, lehet súgni is. Májusi jelentésében már kimondottan ártott Szesztaynak, ezzel tisztábban is lehetett, azt persze nem tudhatta, barátja iránt a társszerv, a II/5-c alosztály intenzíven érdeklődött. A morális érzékkel felvértezett, valóban kiváló történész talán felfogta, hogy ekkor vétette el a lépést, soha többet nem követte el, 1963 februárjában tartását átvette Lakatos József százados, majd a szolgálat átszervezését követően a III/III/5-a alosztálya, nevezetesen Kerényi György, de még egyszer nem követte el azt a hibát, amit egykor Szesztayval szemben. Az 1963. évi amnesztia után beismerte „bűneit”, miszerint a forradalom leverését követően együttműködött Kardossal Nagy Imre írásainak15 másolásában, amit 12 ÁBTL 3.1.2. M-22533. 13 Uo. 14 Kardos László menyasszonya, annak szabadulása után felesége, a Történettudományi Intézet munkatársa. 15 Nagy Imre: A magyar nép védelmében. Vitairatok és beszédek, 1955-1956. Új, bőv. jav. kiad. Párizs, 1984. 1984. 265 p. A legismertebb kiadás a Magyar Füzetek kiadó gondozásában jelent meg. 384
