Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Soóss István: Tiszti építőszék Vasban, 1824. – Adalékok egy vármegyei tisztújítás történetéhez
csupán „misés káplánok” stb. voltak, kizárták a voksolásból.36 Ami az utóbbiak szavazati jogának a megvonását illeti, a vasi karok és rendek döntésükben nem képviseltek olyan radikális álláspontot, mint azok a vármegyék, amelyek teljesen kizárták a katolikus alsópapságot a szavazásból.3' A statútum első változatában ugyanis biztosították a szavazáson történő részvétel lehetó'ségét a plébánosok számára. Ezt késó'bb sem vonták vissza, csupán módosítottak rajta. A bizottság által átdolgozott a statútumot a vármegyei karok és rendek az 1824- október 11-ei közgyűlésén megvitatták, és azon néhány újabb, kisebb változtatást eszközöltek. Így pl. a korábbi javaslattal ellentétben nem engedték felvenni a még 24- életévüket be nem töltött árvákat a „Voksolók Lajstromába”, ha csak már valamilyen hivatal viselése, vagy házasságkötés által nem szabadultak fel a gyámság alól. Javasolták viszont, hogy a választók közé felvehetó'k azok a nemesi származású nó'k, akik ugyan nemtelenekhez mentek férjhez, de ezzel nem veszítették el nemességüket, s ezzel együtt jogukat a voksolásra. Az ún. agilisek nemes apáktól származott feleségeinek is biztosították a szavazati jogot. Ez utóbbiak esetében azonban a választók lajstromában fel kell majd tüntetni nevük mellett, hogy az „eő Nemtelen férjeik által az eó' Voksaikat az ezennel meg állapéttattak szerint bé nem adhattyák”.38 Megerősítették viszont a májusi és augusztusi közgyűlésnek azt a döntését, miszerint a más vármegyékből Vas területére költözött nemesek, akik kellőképpen már igazolták nemességüket és rokonságuk is bizonyította azt, mentesüljenek nemesi eredetük kivizsgálása alól. Csupán egyetlen nemes - bizonyos Lelovics Imre - esetében tettek kivételt, azaz: amíg be nem mutatja a nemességéről szóló hiteles iratokat, addig hagyassák ki a „Voksolók Lajstromából".39 Még ugyanezen a közgyűlésen megtárgyalták az egyik szolgabíró - Kisfaludy János - jelentését, amelyben arról számolt be a karoknak és rendeknek, hogy többeket kimaradtak a választók közül. Ezeknek az eseteknek a kivizsgálásával Niczky János főjegyzőt bízták meg, tudniillik „mindazokat, ki a’ nemesi szabadsággal való álalndós éléseket bé bizonyéttyák hitelessen, az Voksoló Nemesség Lajstromában bé iktattni el ne mulassa”.40 36 Az 1824- október 11-ei közgyűlésről vö. még Tilcsik, 2000. 23. p. 37 így pl. Győr, Nyitra, Szerém és különösen Somogy. Mivel a katolikus papság e vármegyéknek azon döntésével szemben, miszerint az alsópapságot kizárták a szavazásból, a kormányzati szerveknél jogorvoslatért folyamodott, I. Ferenc király az ebben a tárgyban hozzá küldött kancelláriai feliratra 1820. október 25-én Troppauban kelt leiratában válaszolt, jelezve hogy megvizsgálja a kérdést és bővebb tájékoztatást kért a dikasztériumtól. Koháry Ferenc kancellár 1820. november 15-ei válaszában részletesen ismertette az említett vármegyék határozatait és az alsópapság szavazati jogának ügyében uralkodói közbenjárást, illetve döntést várt. MOL A 45. Magyar Kancelláriai Levéltár. Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája. 1770 utáni regisztratúrák. Elnöki iratok. Acta praesídialia (továbbiakban: A 45.) 1820. P. 114.; A király azonban 1811. január 11-én Becsben kiadott legfelső elhatározásban (rezolució) nem foglalt állást, csupán arra utasította a kancelláriát, hogy közölje a szóban forgó vármegyék hatóságaival: újra vegyék fontolóra a kérdést és az eredményről haladéktalanul tájékoztassák a kormányzatot. MOL A 45. 1821. P. 3.; Az udvar határozatlansága miatt az említett vármegyék nem változtattak korábbi álláspontjukon és nem adták meg a katolikus alsó papság és a káplánoknak a szavazati jogot. Vö. erről még: Révész, 1968. 76-77. p.; Dominkovits Péter: Győr vármegye tisztújításai, 1816-1845. = Comitatus, 2000. 9. sz. 69-70. p.; Polgár, 2004. 50., 59. p. 38 MOL A 39. 17076/1824. 39 Uo. “ti3 VaML Megyei közgy. jkv. 1885/1822.
