Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Mezey Barna: Hóhérmunka. A tortúrától a gyógyításig. – A hóhérok feladatai a 15–18. század városi társadalmában
német nyelvben a Richter (bíró) szó megőrizte a hóhér eredeti, bírósági funkcióját. Frankfurtban a 14- és 15. században folyamatosan így nevezték a hóhért, Friedberg városában 1429-ből maradt fenn ilyen értelmű feljegyzés. Az augsburgi krónika Richternek írja a hóhért 1524-ben, s Angstmann még 1693-ból is lelt ilyen említést.1" A délnémet tartományokban a Nachrichter kifejezés terjedt el.18 19 A Nachrichter az osztrák joggyakorlat használatos fogalmai szerint a 13. század óta, mint helyettes bíró, fenyítésről gondoskodó albíró, („executor in civilibus”), bírósági szolga funkcionált. Az idők folyamán egyre jobban méltányolt bírósági személlyé vált, aki „tanúképes”, aki a bíróval együtt részesedett a bíróság tekintélyéből. A 15. századra egyértelművé vált hóhér mivolta.20 A Scharfrichter („könyörtelen bíró”, „metsző bíró”) is már a 14- században regisztrálható a praxisban és a jogi műnyelvben. Előbb a középnyugati és a szászországi, majd az egész német nyelvterületen általánosan elterjedt.21 Jelentése egyértelműen ítéletvégrehajtó.22 A Scharfrichter lett azután a hivatalos és semleges, általános megnevezése a hivatalnak évszázadokon át.2' Használatos még a Blutrichter (vérbíró, véres bíró, a vér bírája) megnevezés is, amely a bíróságnak arra a tagjára utalt, aki a legközelebb állt a véres kivégzéshez, foganatosította azt.24 25 Az idő múltával azonban állandósult egy nyilvános, hivatalszerűen kivégzésre szakosodott bírósági hivatalnok is.23 Előbb a bírósági segédszemélyzet vette át ezt kivégzés foganatosítását (a Fronbote, a Büttel,26 előfordult az is, hogy a törvényszolgát terhelték a feladattal. [Gerichtsdiener])2' A büntető igazságszolgáltatás terebélyesedése azonban az ügyek látványos megszaporodásával járt. A büntetőjogi praxis az elrettentési teória befolyása alatt, a végtelenül változatos formában megjelenő halálbüntetések, csonkítások, testi büntetések végrehajtására nem magasabb rangú, jogismerő bíróra tartott igényt, hanem a mészáros munkára hajlandó, és arra képes szakemberre.28 A bíróságoknak „főállású” hóhérokat kellett alkalmazniuk. így jelentek meg a kiszolgált katonák,29 s ahogyan a végrehajtó korábban megbecsült funkciója lassan megvetetté vált, az utánpótlás a bűnözői körből, a társadalom legalsó, „becstelen” rétegeiből érkezett. A hivatalos hóhérmesterség kialakulásának egyik illusztrációja a végrehajtás kapcsán kialakuló finanszírozás története. A fentebb említet augsburgi hóhér díjazása a győztes felperes költségeit terhelte, ugyanis a városi tanács hallani sem akart a büntetés-végrehajtás finanszírozásáról. Régi gyakorlat szerint a sértettet, a pergyőztest kötelezte a kivégzésre, aki 5 schilling készpénz fizetség fejében „átadta a pallost” a hóhérnak. Ez tekinthető az első lépésnek a hóhérmesterség intézményesítése irányában. A kötelező önsegélyt a jogosult delegálta a hóhérra, aki a pernyertes helyettesítőjeként 18 Angstmann, 1928. 44- p. 19 Kühn, 1969. 36. p. 20 Angstmann, 1928. 36-38. p. 21 Kühn, 1969. 36. p. 22 Angstmann, 1928. 45. p. 23 Kühn, 1969. 37. p. 24 Angstmann, 1928. 6. p. 25 Schuhmann, 1978. 75. p. 26 Kühn, 1969. 39. p. 2‘ Schuhmann, 1978. 75. p. 28 Uo. 29 Nowosadtko, 1994- 51. p. 299
