Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Mezey Barna: Hóhérmunka. A tortúrától a gyógyításig. – A hóhérok feladatai a 15–18. század városi társadalmában
ság értékelte a hóhérjelölt mesterségbeli tudását, s ezt a mestervizsga alkalmából kiállított oklevélbe foglalta, „az említett Johann Dietrich Gassenmeyer a gonosztevő Johann Bändelein fejének leválasztását egyetlen, mesterien eszközölt palloscsapással nagyszámú nézőközönség tekintete előtt, a bírói hatóság legteljesebb megelégedésére és mindenki helyeslésével találkozva olyanképpen teljesítette, hogy a törzs egészen addig a széketi ülő tartásban maradt, amíg onnan el nem távolították, hogy ládába helyezve az erlangeni orvosi kar számára elküldjék. Összességben az elítélten Johann Dietrich Gassenmeyer a mestermunkáját minden hiba nélkül jól és helyesen elvégezte, így régi szokás szerint, nyomban a végrehajtott kivégzés után, még a vérpadon az akkori schwabachi [hóhértól,] Johann Michael Edelhäußertöl kapott három pofonnal nyilvánosan mesternek mondatott és nyilváníttatott."14 (A három pofon gyakorlata a „becsületes” iparos céheknél bevett szokás volt.). Benedict Carpzov (1595-1666) a legendás boszorkányüldöző szász jogtudós, nagyhatású büntetőjogász azonban elégtelennek tartotta a gyakorlati kiválóság egyszerű igazolását. Az ő elvárásai egy olyan hóhérjelöltet körvonalaztak, aki amellett, hogy előfeltételként rendelkezik a mestermunkáról kiállított bizonyítvánnyal, „istenfélő, feddhetetlen, barátságos, irgalmas, rettenthetetlen és saját szakmájában jártas.” 15 Alábbiakban arra keressük a választ, ki is volt ez a joghistóriában jellegzetes szerepet játszó, a véres büntetés-végrehajtási munkát, s vele nagy kockázatot vállaló, a becstelenség megítélését magára öltő, ugyanakkor istenfélő és irgalmas alak a középkori és koraújkori városi társadalmakban. Terjedelmi okokból főként foglalkozása oldaláról vizsgálva, s a hazai szakirodalom feltűnő szűkösségre tekintettel a német jogtörténet dokumentációja alapján fogalmazzuk meg állításainkat. A BÜNTETŐ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS ÁTALAKULÁSA A hóhérmunka fő iránya egyértelműen a büntető igazságszolgáltatáshoz kapcsolódott, a hóhér megjelenése a büntetések végrehajtásához kötődött. A büntetések kialakulása pedig annak a korszaknak a terméke, amelyben megjelent a politikai elit hatalmi apparátusa, az állam. Ez az a kor, amelyben az ősi társadalom szolidáris szövetei felbomlottak, a vagyonosodás az egyéni érdekeket állította előtérbe, a másokért vállalt feltétlen felelősséget megkérdőjelezte. A közösségen belüli konfliktusok kezelésének korábbi formái hatástalannak bizonyultak. Az ősi jog és alkalmazásának célja a csoport belső kohézióját, tagjainak összetartását és együttműködését bomlasztó, a belső rendet veszélyeztető cselekedetek korlátozása, megszüntetése, elhárítása. Az ehhez igénybe vett rituálék, az engesztelő aktusok, a közösség rosszallása, a megszégyenítéssel kényszerítés, végső soron pedig a kiközösítés évszázadokon kitűnően oldotta az ellentéteket, feszültségeket, segítette a viták lezárását, Amikor azonban a közösségek vezetői rádöbbentek, hogy az egymásrautaltság és kiszolgáltatottság oldódásával mind kevésbé hatékonyak ezek a megoldások, más eszközök után kellett nézni. A természet és a közösség kényszerítő erejét felváltotta a hatalmi erőszak. Az uralmat megragadó csoportok a jogot hajlítani igyekeztek, akartuk jogi kifejezésére törekedtek, amelynek során lassan dominálóvá vált a kriminális szankció. 14 Kühn, 1969. 48. p. 15 Schuhmann, 1964- 148. p. 297
