Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Melega Miklós: „Hogy nevünk ne tűnjön el” – Egy nevezetes szombathelyi polgárcsalád, a Hübnerek története, 1795–1920

HÜBNER (III.) JÁNOS

Hübner (III.) János Nagycsákányon, 1825. szeptember 1-jén, szülei harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Mivel családja a következő évben Vas vármegye székvárosába költözött, ő már itt nevelkedett, és öntudatos helyi polgárként egész életében szombathelyi születésűnek vallotta magát.40

Hübner (III.) János ügyességével, okosságával, életerősségével korán kitűnt testvérei közül. A családi emlékezetben megőrzött anekdoták alapján egy eleven, talpraesett, csínyre kapható gyermek képe rajzolódik elénk. A jómódú család féltve óvott gyermekeként minden földi jóban részesült. Arról, hogy valamilyen kétkezi mesterséget kitanult, vagy magasabb fokú iskolai végzettséget szerzett volna, nem maradt fenn adat. Annyi viszont bizonyosan tudható róla, hogy a helyi fiatalság körében nagy népszerűségnek örvendő, „aranyifjúvá” serdült. A társasági élet egyik közkedvelt figurája volt, akit majd félszáz alkalommal kértek fel vőfélyi feladatokra.41

A családi emlékezet szerint 1848-ban beállt a vármegyei nemzetőrségbe, majd jelentkezett a frissen szerveződő honvédségbe, és végig küzdötte a szabadságharcot. Az isaszegi csatában megsebesült, itt szerezte jobb kezén azt a forradást, amelyet hazaszeretete jeleként élete végéig büszkén viselt. A korszak sajátos jelenségeként értékelhető, hogy a sváb családból származó, német anyanyelvű Hübner (III.) János a magyar nemzeti függetlenség ügyének elkötelezett harcosa lett. Életének erről a szakaszáról levéltári források nem maradtak fenn, de minden bizonnyal valóban fegyvert fogott, és a fiatalos lelkesedéssel támogatott szabadságharc emléke életre szólóan meghatározó nyomokat hagyott lelkében. A világosi (ma: §iria, Románia) fegyverletétel után bujdosni kényszerült, hogy a felelősségre vonástól és a kényszersorozástól megmeneküljön, s csak Haynau bukását követően mert visszatérni Szombathelyre. Nem tudni, hogy egykori honvédként hogyan sikerült az osztrák hatóságok látókörén kívül kerülnie, de elképzelhető, hogy édesapja vagyona és összeköttetései is segítettek ebben. Heves vérmérséklete és az elnyomó kormányzattal szembeni ellenállása azonban esetenként a későbbiekben is konfliktushelyzetekbe sodorta. A magyar függetlenséget éltető megnyilatkozásai miatt rosszakarói több alkalommal is besúgták, és a hatóságok előtt kellett számot adnia kijelentéseiről.42

Feleségét - a würtenbergi születésű Zimmermann Marie-t - véletlenül, egy ingatlanügylet kapcsán ismerte meg. A lány édesapja - a Magyarországra települt Zimmermann Péter nyírvári (ma: Ják) nagybirtokos - ugyanis Szombathelyen keresett bérlakást családjával, és ennek alkalmával betértek a Hübner-házba is. A rövid lakásmustra során a látogatókat kalauzoló fiatal legénynek nagyon megtetszett a birtokos leánya, s a hamarosan kibontakozó szerelem házassághoz vezetett. A frigy 1855. február 5-én köttetett meg. Esküvőjük után a fiatalok egy bő fél évig Szombathelyen, a szülői házban laktak, de az anyós és a meny nem nagyon jött ki egymással, ráadásul az ifjú pár az év őszén világra jött elsőszülött gyermekét is elveszítette. Mindezek a ked40 VaML Brenner cs. ir. Hühner cs. szárm. 20. föl.

41 VaML Brenner cs. ir. Hübner cs. szárm. 20. föl.; VaML Brenner cs. ir. PG eml. 5-6., 33. p.; VaML Brenner cs. ir. Névt. krón. 2-3. p.; VaML Brenner es. ir. Familienchronik 64-66. p.

42 VaML Brenner es. ir. Hübner cs. szárm. 11., 20. fok; VaML Brenner cs. ir. Névt._krón. 3-4. p.; VaML Brenner es. ir. Familienchronik 68. p.; Hühner János. = Szombathelyi Friss Újság (továbbiakban:

SZFÚ), 1905. jan. 12. 1. p.; Bauer, 1934. 37- p.