Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Márfi Attila: A mozi megjelenése a 20. század elején Pécsett

Rövid ideig tartó működése ellenére is meg kell említeni a belvárosban, pontosabban a Széchenyi téri Központi Takarékpénztár épületében kialakított mozit is, az úgynevezett Széchenyi Bioskópot. A Tedesco Viktor és ifj. Krausz Benő' által működtetett „Intim mozgó” 1913 márciusában tartotta premierjét, mondhatni figyelemreméltó sajtóvisszhanggal. Az Intim Mozgó terveit Székely Dezső' fővárosi építész készítette s Károlyi Emil pécsi tervező kivitelezte. A kamrajellegű belvárosi filmszínház 145 m2 alapterületű volt. A homlokzata a bejárattal a Széchenyi térre nézett, pontosabban a Király utcára. Falba mélyedő antik oszlopok díszítették, amelyek között a bemélyedésekben színes falfelületek voltak, alul pedig műmárvány padka húzódott. A járdavonal felöl pedig a kidudorodó páholysorokat is látni lehetett. A büfével ellátott nagyméretű eozin betétes előcsarnokból vezetett a bejárat a nagyterembe, illetve a félemeleti páholysorba. A vetítővászon előtt 2,5 m szélességű színpad állott előtte zenekari üléssel, s a terem mellett külön szoba állt a zenészek rendelkezésére. A földszinten 180 mahagóni színű rugós karszék várta a polgárokat. A félemeleti páholyban pedig 45 ülőhely volt biztosítva. A kb. 200 néző befogadására képes új moziterem hamarosan a polgári elit kedvenc szórakozóhelye lett igényes programjával: Például a városban először a kor filmcsillagának, Ásta Nielsennek filmjeit és Kertész Mihály „Ma és holnap” című ötfelvonásos filmdrámáját vetítették, de látható volt itt a „Nílus királynője” és a „Quo Vadis” című filmsikerek is. A konkurencia ellenében több film kizárólagos bemutatási jogát is megszerezték és nagyon hatásos sajtópropagandát folytattak. Ennek ellenére a Winkler Bioskóp sorsára jutott és 1914 februárjában a nagyhírű Urániával együtt egy új mozi-vállalkozásba olvadt.30

Ebben az időszakban már tudomásul kellett venni a mozik térnyerését és óriási népszerűségét, amely jelentős anyagi haszonnal járt, többek közt a város házipénztárának is. Ezért a városvezetés nemhogy szemet hunyt, hanem ha mérsékelten is, de támogatta a mozik működését. Ezzel szemben a színház továbbra is veszteséges volt, magas állami szubvenciókat emésztett fel évről évre, amit viszont a mozik nem kaptak. Az 1910-es évekre kialakult közönségcsalogató versengésben az új színházigazgató, Füredi Béla a színház művészarculatának megtartása mellett sokrétű szórakoztató műsorprogrammal próbálkozott. Az ő nevéhez fűződik az 1911-től bevezetett szombati gyermekmatinék megtartása, a pécsi moziktól véve az ötletet. Szintén ekkor vezették be a villanyáramot, amely a színpadtechnikát is fejlesztette. Ugyanakkor megsokasodtak a fővárosi és a külföldi vendégfellépések is.31 Az 1. világháború kitöréséig bécsi, berlini, párizsi, olasz, sőt svéd és japán színészek és színtársulatok produkcióit láthatták a pécsiek. S ez az időszak a nagy közönségcsalogató műfaj, az operett hegemóniáját is megerősítette. Mindezek eredményeképp a színház látogatottsága, s anyagi helyzete is javult, sőt közvetlenül a nagy világégés előtt a két konkurens, a mozi és a színház bizonyos színtű közeledése és érzékelhető. Például, ami eddig elképzelhetetlen volt, a színház díszleteket adott kölcsön 1914 nyarán az akkor már működő Apolló Projektográfnak. S ugyanez év decemberében a színházi vezetés beengedte a mozit is Thália Templomába. Ekkor került sor az „Utolsó bohém” című kinema-szkeccs előadására, amely műfaj a vetített kép és táncprodukció, vagy komikus jelenetek sajátságos elegye volt.32

30 Lippenszky, 1983. 46 p.

31 Márfi, 1990. 146-151. p.

32 Márfi, 1990. 151. p.

274

A