Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Kiss Gábor: A Szombathely melletti Hermán birtok 1259. évi határainak helymeghatározása
V Az oklevélben rögzített határjárás teljes útvonalának végleges rekonstrukciója, amelyet már az újabb EOV-rendszerű topográfiai térképen1’ rögzítettem, a következő- képpen állt össze: A HATÁRJÁRÁS PONTJAINAK HELYMEGHATÁROZÁSA 1. ) A határjárás kiinduló helye a Gyöngyös-patak azon pontja, ahol azt régebben Bádonfa (ma: Szombathely) és Szentkereszt (ma: Táplánszentkereszt) észak-déli irányú határvonala metszi, a mai 87-es főút hídjától keletre, a régi péteri (ma: Táplánszentkereszt) malom épületétől nyugatra. A határjárás tehát a patak északi partjáról indult, a 87-es főút észak-déli nyomvonalának keleti oldalán, azzal párhuzamosan, északi irányba. A település- határt ma is egy bokrokkal és fákkal szegélyezett vagy azoktól már teljesen benőtt határárok mutatja, amit a Gyöngyössel párhuzamos Malom utca, illetve a régi Szombathely-Rum vasútvonal töltése keresztez. 2. ) Ahol az eddig követett mai határvonal kelet felé fordul, illetve az ettől a ponttól északra eső részen terült el a Dés ispán tulajdonában lévő bozótos. Ennek cserjéi egy régi, mára már teljesen eltűnt, a Gyöngyössel párhuzamosan vezető vízfolyás partján nőttek, amelynek nyomai mind a topográfiai térképen, mind a terepen jól azonosítók. Egykori Árpád-kori neve azonban jelenleg nem ismert. 3. ) A Gyöngyöstől idáig nyomon kísért, mai is létező határvonal, annak északi végén egy hajdani dűlőútra fordul, és innen már kelet felé folytatja útját. Ez a régi út - amelynek északi oldalát ma bokrokkal benőtt határárok kíséri - volt a Szombathelyre vezető gyalogút. A határjárók annak idején ezt a pontot elérve fordultak nyugatnak, Szombathely felé. Nyomukat követve, az általuk rögzített határvonal a mai 87-es utat keresztezve, nagyjából a mostani vékony erdősáv északi szélét követve tartott nyugatnak, majdnem egészen annak északnyugati sarkáig. Itt hagyták el a szombathelyi gyalogutat, majd innen a mai Szent István király utca meghosszabbított vonalában indultak tovább, ugyancsak nyugatnak. A vonal, amelyet követtek aligha lehetett más, mint a római kori centuriációs földki- osztási rendszer egyik pontosan ide kiszerkeszthető, nyugat-kelet irányú hajdani díílőútja (via rustica),15 16 amely ekkor, a 13. század közepén még valamilyen formában látható volt. Mint Szombathely - azaz az egykori Savaria - környékén máshol is, gyakran használták azokat az egyes földbirtokok kijelölésekor még a középkor századaiban is. 15 l:10.000-es topográfiai felmérés (EOV). 51-234. sz. lap: Szombathely-Perint, 2001.; 51-243. sz. lap: Táplánszentkereszt, 2001.; 51-412. sz. lap: Szombathely-Petőfitelep, 1997.; 51-421. sz. lap: Táplán- szentkereszt-Rangutmajor, 1997. 16 A római kori Savaria territorimának centuriációs földkiosztási rendszerével jelenleg Bödó'cs András foglalkozik. Készülő összefoglaló munkájából ízelítők Bödó'cs András: Római földmérők Savariában. Javaslat egy lehetséges centuriatio-hálózat kialakítására. In: Fiatal római koros régészek III. konferenciája. 2008. november 25-27. Savaria Múzeum. [Rezüméfüzet.] Szombathely, 2008. 7. p.; Uő.: Ókori tájátalakítás a mai Nyugat-Magyarország területén. Földet a katonáknak. = Elet és Tudomány, 2011. ápr. 15. 460- 462. p.; Uő.: Burials and limitatio. In: V. International Colloquium on Norico-Pannonian Autonoms Towns. Burial in the Autonomous Towns. 25-28th October 2011. Savaria Museum. [Rezüméfüzet.] Szombathely, 2011. 10. p. s.. 257
