Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Kenyeres István: A szombathelyi püspöki uradalom bevételei és kiadásai 1571–1572-ben
A borbevételek szinte kizárólagos forrása a várhoz tartozó kiterjedt bortizedek voltak. A vár tizedkörzetéhez az alábbi fontosabb promontóriumok tartoztak: Cák, Velem, Szerdahely (ma: Kőszegszerdahely), Bozsok, Rohonc (ma: Rechnitz, Ausztria), Hodász (ma: Marktneuhodis, Ausztria), Csatár (ma: Felsőcsatár), Vashegy, Kertes (ma: Gass, Ausztria), Lapincs (Farkasfalva, ma: Wolfau, Ausztria), Kicléd (ma: Kitzladen, Ausztria), Bükkösd (ma: Buchschachen, Ausztria), Alhó (ma: Markt Alhau, Ausztria), Csáva (ma: Stoob, Ausztria), Kabold (ma: Kabersdorf, Ausztria), Acsád, Gór, Szentgyörgy (ma: Répceszentgyörgy), Szeleste, Rákos és Sopron vidéke. Ezekből a tizedkörzetekből a számadás szerint 762 akó22 tizedbor folyt be, amihez járult még a vár átadásakor leltárba vett 48 akónyi bor. A legjelentősebb bevételi forrás a rohonci tizedkörzet volt 203 akóval (26%), utána jött Vashegy (Vashegie) 99 akóval (13%), Hodász 82 akóval (10,7%) és Lapincs 77,5 akóval (10,1%).23 A borkiadások 635,5 akóra rúgtak: 202 akót fordítottak az udvarbíró asztaltartására, ami a kiadások 31,8%-át tették ki. Az udvarbíró asztalánál nemcsak annak famíliája, hanem a várbeli tisztviselők és a gyakran megforduló vendégek, köztük pl. a szomszédvári uradalom átvételére kiküldött és Szombathelyen megszálló kamarai tanácsosok, Hosszútóthy György és Nagyváthy Ferenc ellátására is adtak ki mennyiségi elszámolás nélkül (!) bort.24 A vár gondoskodott az úriszéki ügyek (itt sedis arcis) során a várban tartott tárgyalásokon megjelenők borellátásáról, név szerint említik Bejczy Gergely Vas vármegyei jegyzőt, és Laky Gergely szolgabírót, Bormegissza Bálint alszolgabírót, valamint pl. Végh Pál csepregi, Szűcs János szombathelyi és Szabó Balázs kőszegi polgárokat.25 A borkiadás felét, 317 lA akónyi bort (50%) uradalmi kocsmáltatásra és nagybani eladásra fordították: Borkimérésre Püspökiben, Zsirán, Rumban valamint Szombathelyen került sor, ez utóbbi helyen 56,5 akónyi bort mértek ki Mészáros István kocsmáros által. A legnagyobb tételt Sennyei Ferencnek eladott 200 akó bor volt. Vértessy György fővárnagy és a számvevő fizetésére 78,5 akónyi bort adtak ki, ami a kiadások 12%-át tették ki. A pénzbevételek a számadás időszakában 1335 Ft-ra rúgtak. A bevételek között első helyen a cenzus szerepel: ebből összesen 244 Ft 38 den folyt be, ami a pénzbevételek 18,3%-át tette ki. Szombathely városa Szent Mihály napi cenzusra 116 Ft 40 den-t fizetett be. Az urbárium szerint 133 Ft a város cenzusa, azonban ebből lejött a vár elfoglalásakor a biztosok által a szombathelyiekkel beszállítatott élelem, szalonna, vaj stb. ára, valamint a nemesi házak26 mentessége. A város Szent György napra 126 Ft-ot fizetett. Zanat 1 Ft 45 den-t, Zsira pedig 53 den-t fizetett, Püspöki pedig élelemben váltotta meg járandóságát, tehát a cenzus döntő részét, 99%-át Szombathely adta be. Gabona- és bortized megváltásból, bérletből illetve tizedből befolyó gabona 22 Sajnos, a szombathelyi bor akó metrikus értékét nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy Szombathely városa 1611-ben győri akó átvételét írta elő. Bogdán, 1991. 139. p. 23 A borbevételeket - némileg eltérő adatokkal - ismerteti Zágorhidi, 2004. 33. p. is. 24 Nagyváthy életrajzára lásd Gecsényi Lajos: Egy kamarai tisztviselő a XVI. században. Nagyváthy Ferenc. = Turul, 1999. 3-4. sz. 77-83. p. 25 MOL E 156. UetC Reg. Szombathelyi számadás 68. p.; Borkiadásokra lásd még Zágorhidi, 2004. 33- , 35. p. 26 A számadás az alábbi nemes státuszú telektulajdonosokat említi: Berchi Gergely, Johann Ankerraiter, Némái Máté, Nagy Máté özvegye.
