Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Katona Csaba: Polgárjog és migráció Debrecenben és Kőszegen a 18–19. században

kora-kapitalizmus időszakában a migrációra elsősorban képes és hajlandó, leginkább mobil foglalkozási csoport a kézműveseké és a kereskedőké volt.”66

A bevándorló polgárok arányai hűen tükrözik a kézműves ipar városokban betöltött szerepét. Debrecenben 1714-ben a város lakosságának 49%-a, 1772-ben 32%-a, 1809-ben 46%-a, 1848-ban 47%-a folytatott valamilyen ipart.67 Az ipart erősítette az is, hogy a polgárjoghoz szükséges taksa mértéke is alacsonyabb volt az iparosok számára.68 Ez korántsem számított szokatlan gyakorlatnak. (Az iparűzés és a városi polgárjog összefonódásának jellemző példájaként említhető, hogy 1845-től Gyöngyösön csak olyan iparos remekelhetett, aki előtte lefizette „a Polgári váltság rendes taksáját”.69) Kőszeg esetében pedig tudjuk, hogy az 1801-1848 között 638 iparos lett polgár:70 akárcsak Debrecenben - és Szombathelyen - az iparűzők itt is a legnagyobb foglalkozási csoportot alkották a lakosság körében.71

* * *

Bácskai Vera 2007-ben, hangoztatva, hogy további kutatások nélkül ez csak alapvető hipotézis, a polgárság rekrutációját tekintve kétféle várostípust különböztetett meg.72 E modellek létét fogadta el Tilcsik György is: „A? elsőbe a betelepülők irányába nyitott, és főként városi, polgári foglalkozást űzőket szívesen polgárrá fogadó városok sorolhatók, ahol a polgárjog a letelepedés elősegítésének fontos jogi és társadalmi eszköze volt (Pest, Kassa, Pozsony, Nagykanizsa, Szombathely); a másikba pedig azok a városok, ahol a polgárjogot szerzettek többségét vagy legnagyobb csoportját a helyi születésű, és zömében az adott településre valamely oknál fogva jellemző ipari vagy túlnyomórészt mezőgazdasági jellegű foglalkozást űzők tették ki (Buda, Székesfehérvár, Sopron, Kőszeg).”73

Ez utóbbi sort bízvást kiegészíthetjük Debrecennel is, de nyilván még hosszan lehetne sorolni mind a hasonlóságokat, mind a különbségeket. A két város, Debrecen és Kőszeg kívülről jött polgáraira vonatkozó adatok további elemzésével megállapításaink további finomításokra szorulnak. Ami azonban Kőszegre nézve alapvetően igaz az alább citált idézet szerint, az Debrecenre is érvényes: „Kőszeg egy, új polgárait tekintve döntő részben helyből rekrutálódó, erősen befelé .. .forduló város volt.’’74 írásunk e részében azonban nem teljes körű elemzésre vállalkoztunk. Csupán a figyelmet akartuk felhívni arra, hogy nem érdektelen az egymástól földrajzilag távolabb eső városok összevetése sem a migráció és a polgárjog tekintetében, amit a további, árnyaltabb megközelítések tehetnek teljesebbé.

66 Tilcsik, 2004. 168. p.

67 Balogh, 1973. 78. p.

68 Rácz, 1989. 16. p.

69 Gyöngyös város becsületes tanácsa elhatározta..., 1659-1848. Válogatás két évszázad városi határozataiból. Szerk. Kovács Béla. Eger, 1984. 344-345. p.

70 Tilcsik, 2004. 148. p.

71 Tilcsik, 2004. 149. p.

72 Bácskai, 2007a. 544-545. p.

73 Tilcsik György: A Zsoldos család küzdelme a szombathelyi polgárjog megszerzéséért 1786-1846 között. In: Előadások Vas megye történetéről. 5. Szerk. Mayer László, Tilcsik György. Szombathely, 2010. 174. p. (Archivum Comitatus Castriferrei; 4.); Tóth, 2006. 248. p.

74 Tilcsik, 2004. 168. p.