Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Katona Csaba: Polgárjog és migráció Debrecenben és Kőszegen a 18–19. században
szerző egy írásában az 1801-1848 közötti polgárjogot kapott kőszegiekre és szombat- helyiekre vonatkozó forrásokat aknázta ki.9 Úgy vélem, érdemes tehát - e helyt a teljesség és a részletekbe menő kutatás igénye nélkül - rövid összehasonlítást tenni Kőszeg és Debrecen viszonylatában, fokozott mértékben szem előtt tartva Tilcsik György megállapítását: „Természetesen további elmélyült, gyakorlatilag az egész nyugat-dunántúli térségre kiterjedő vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy tisztázzák a bevezetőben említett, meglehetősen bonyolult folyamat kiváltó okait, valamint a folyamat újabb és újabb elemeit.”10 * * * Debrecen 1693-ban nyert szabad királyi városi kiváltságot." Ez elvileg jelentős fejlődés kapuját tárta szélesre a város előtt, ám a II. Rákóczi Ferenc-féle mozgalom a települést is jelentős mértékben érintette,12 amit egy pestisjárvány13 csapása is tetézett. A szabad királyi városi rang mégis szilárd alapjává lett Debrecen fejlődésének, 1715-ben a magyar országgyűlés elismerte azt, és nem írható csak a véletlen számlájára, hogy ekkor szilárdult meg a polgáreskü formulája.14 Debrecen minden lakosa természetesen nem tartozott a polgárok közösségébe.15 Balogh István - három időmetszetet tekintve - táblázatba foglalva összegezte a debreceni lakosság különböző rétegeihez - polgárok, zsellérek és ún. hóstáti lakók - tartozók arányát. Az alábbi vázlatos kimutatás ennek alapján készült.16 Évszám Lakosok száma Polgárok Zsellérek Lakók 1787 29.000 27771808 27.500 3166 395 1576 1848 28.000 3400 940 3381 A polgárjoggal bírók tehát a korszakban az összlakosság szűk rétegét - 1847-ben pl. a 11%-át17 - alkották. Ennek gazdasági megfontoláson alapuló okai voltak: „A polgárok létszámának nagyságrendjében végső soron az szabott határt, hogy a közösség városi 9 Tilcsik György: Adatok Kőszeg és Szombathely polgárságának etnikai összetételéhez a 19. század első felében. In: Előadások Vas megye történetéről. 4- Szerk. Mayer László, Tilcsik György. Szombathely, 2004- (továbbiakban: Tilcsik, 2004.) 129-169. p. (Archívum Comitatus Castriferrei; 1.) 10 Tilcsik,,2004. 169. p. 11 K/mcz Ákos - Hetpay Gábor: Debreczen szab. kir. városi rangra emelésének története. Debrecen, 1915. 93 p. A századelőn két olyan város volt csupán, amely elnyerte ezt a rangot Magyarországon: Szatmárnémeti (ma: Satu Maré, Románia) és Debrecen.; Bácskai Vera: „... a királyi városok által palléroztatnak az országok...” (továbbiakban: Bácskai, 2006.) In: Urbs. Várostörténeti évkönyv. 1. Főszerk. A. Varga László. Bp., 2006. (továbbiakban: Á. Varga, 2006.) 229. p. 12 Szendrey István: Debrecen a Rákóczi-szabadságharcban. In: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve. 1. Szerk. Gazdag István. Debrecen, 1974- (továbbiakban: Gazdag, 1974.) 7-25. p. 13 Moess Alfréd - M. Román Éva: Az utolsó nagy pestisjárvány Debrecenben. Adalékok az 1739. évi járvány történetéhez. In: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve. 7. Szerk. Gazdag István. Debrecen, 1980. 117. p. 14 Idézi Balogh István: A cívisek világa. Debrecen néprajza. Bp., 1973. (továbbiakban: Balogh, 1973.) 68. p. (Magyar néprajz); Az eskü szövegét közli Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város története. Debrecen, 1871.867-875. p. 15 A polgárjog fejlődéséről Iványi Béla: A városi polgárjog keletkezése és fejlődése figyelemmel Buda és Pest városokra. Bp., é. n. 92-95. p. (Statisztikai Közlemények; 84/1 •); A debreceni polgárjogról Balogh, 1973. 66-72. p.; Rácz István: A debreceni cívisvagyon. Bp., 1989. (továbbiakban: Rácz, 1989.) 13-17. p. (Agrártörténeti tanulmányok; 14.) 16 Balogh, 1973. 70. p. I( Tóth Árpád: Polgárfelvételi stratégiák és a polgári cím vonzereje Pozsonyban a 19. század első felében. In: Á. Varga, 2006. (továbbiakban: Tóth, 2006.) 245. p.
