Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Kaposi Zoltán: Nagyipari vállalkozások Nagykanizsán, a dualizmus korában
▼ dunántúli mezőgazdasági szeszgyárosok szesztermékeibó'l szeszfinomítás és a finomított szesz forgalmazása volt.’1 A vállalkozás egyre inkább magához vonta a térség kisebb- nagyobb szeszfőző üzemeit, vagyis egyre többen csatlakoztak hozzá. A gyár telephelye a két városrészt összekötő Vár úton, ahol lassan egy méretes ipartelep - gőzmalom, villanytelep, faipari üzem, szeszgyárosok stb. - formálódott. A társaságot döntően Somogy és Zala vármegyei nagybirtokosok hozták létre. Az rt. 120.000 korona alaptőkével alakult meg. Az üzem kapacitása 1903-1910 között megháromszorozódott. Az alapszabály értelmében 5% osztalékot fizetett, de az igazi motivációt - az egyre nehezedő piaci versenyfeltételek között - egyértelműen a termékek biztosabb eladhatóságának reménye jelentette. Termeltek finomított és denaturált szeszt, gyógyszerészeti finomszeszt és nyersszeszt, amely termékeket a hazai piacok mellett a Monarchia más országaiban is forgalmaztak. ÖSSZEGZÉS Példáinkból láthattuk, hogy az ipari nyersanyagokban alapvetően szegény délnyugatdunántúli térség gyáriparának kialakulásában igen nagy volt helyi agrártermelés és a kereskedelem szerepe. A mezőgazdaság alapanyaggal, s nem utolsósorban munkaerővel is hozzájárult az ipar erősödéséhez. A nagyipari vállalkozások tőkéje sok esetben a korábbi nagykereskedelmi tevékenységből származott, a vállalatalapítók zöme korábban kereskedőként működött. A gyáriparosodás hatásai a korabeli gazdasági és társadalmi élet szinte minden területén érzékelhetők voltak. A munkássá válás egyre több kezet vont el az agráriumtól, aminek következtében a mezei produktumok árai némileg emelkedtek. A cégek finanszírozása a városban lévő pénzintézeteknek biztosított stabil jövőt. A gyárépületek szaporodása a helyi építőiparnak adott szinte állandó megrendeléseket. A változásokat érzékelve a helyi lap egyik újságírója hívta föl arra a figyelmet 1911-ben, hogy „A? utolsó évtizedben Nagykanizsa gyáripara olyan lendületet vett, hogy egy egész munkástársadalmi réteg alakult ki közöttünk, melynek fogyasztási képessége megtermékenyítóíeg hatott kisiparunk, kereskedelmünk fokozottabb forgalmára.”52 Egyértelmű tehát, hogy a gyáriparosodás eredményeképpen Nagykanizsa tovább erősítette a régióban betöltött gazdasági szerepét. A gyors gyáriparosodás is hozzájárult ahhoz, hogy a város gazdasági szerkezetében dominánssá vált az ipar, amely 1910-ben 33%-os foglalkoztatási arányával már a legjelentősebb ágazattá vált.’3 < ZML NKT Cégbír. ír. II. 241. nr. 145. ’" Nagykanizsa, mint gazdasági tényező'. = ZK, 1911. dec. 24- 5. p. 53 A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. 2. rész. A népesség foglalkozása és a nagyipari vállalatok községenként. Bp., 1913. 190. p. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat; 48.) 2A 223
