Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Bácskai Vera: Mit rejtettek az almáriumok? – A szombathelyi polgárok reprezentációjának apróbb kellékei a 18. században
festett kétszemélyes fenyőfaágy, valamit néhány konyhai eszköz, hordó stb. A házaspár ingóságai együttélésük idején nem sokkal szaporodtak: néhány férfi ruházati darabbal - nó'it nem tüntettek fel -, és néhány berendezési tárggyal: egy négyfiókos kék fenyőalmáriummal, fenyő pohárszékkel, fenyőfa kanapéval, borbélyszerszámok tárolására szolgáló almáriummal, néhány székkel, 11 képpel, kis tükörrel, két réz gyertyatartóval, egy tálassal és egy ládával egészült ki. Jelentősen nőtt az ezüstök száma: Náray halálakor már 82 különböző fajta ezüstgomb, 18 pár kapocs és hat ezüstkanál tartozott a hagyatékba. Náray második feleségével, nemes Tóth Katalinnal kötött házassága alatt a berendezés mindössze egy tolóággyal bővült. (A leltár az asszony hozományáról nem emlékezett meg.) A férfi ruhatára - talán nemes felesége hatására - gazdagabb és főleg elegánsabb lett: míg első házassága idején mindössze egy kopott, 15 pár sodrott ezüstgombra csukódó zöld selyemposztó mentét, valamint egy ezüst skófiumos övét jegyeztek fel, halálakor ruhatára zöld bundából, nyestprémes zöld posztóból való, selyemposztó rőkamál béléses mentéből, kék posztó nadrágból és vörös sujtásos ujjas lajbiból állt. Az első feleség kelengyéje az árverésen valamivel több mint 21 forintért kelt el, a közös szerzemény értéke - beleértve a sebész szerszámokat is - megközelítette a 111 forintot. A második feleséggel szerzett ingóságok közel 30 forintért keltek el. Forró (ma: Kossuth Lajos) utcai első osztályba sorolt, tehát értékes házáról a leltárban nem történt említés.23 Ha egyáltalán felsorolták a nők ruházatát, az néhány silányabb anyagból készült szoknyára, réklire, egy-egy mentére korlátozódott. Ruhák szempontjából gazdagabb a Korándy-féle hagyaték, amelyet 1792-ben osztották meg a két gyermek, Ferenc szabó és a kiskorú Teréz között. A lány örökölt egy gránát színű és egy sujtásos selyem réklit és szoknyát, egy narancsszín lajbit, aranyos csipkés főkötőt, egy gránát szín posztómentét ezüst és aranyozott gombokkal, egy zöld perkálszoknyát, fekete selyem lajbit, három fehér és egy sárga virágos patyolat nyakravaló keszkenőt, fekete kartonszoknyát, egy muszlin egy karton és további két fehér kötényt.24 A szerény vagyonú Liebli Ulrich asztalosmester felesége is sokat adott öltözködésére. Míg férje után csak egy zöld posztó frakk, téli zöld bunda, szürke viselt kaput és német bugyogó maradt, az asszony - talán hozományul kapott - ruhatára jóval gazdagabbnak mutatkozott. Neki is volt egy zöld bundája, egy tűzött fehér és egy tűzött vörös selyem és vörös kanavász és egy fehér posztó szoknyája, sokféle réklije: egy posztó, egy fehér, egy zöld és egy kék selyem, valamint egy dohányszín selyem rékli azonos szoknyával. Összeírtak még néhány egyszerűbb, viseletes ruhadarabon kívül egy nyári zöld manchester lajbit, zöld karmazsin cipellőt is. A házaspár láthatóan a német városi divatot követte.25 A felsorolt példák száma túlságosan kevés ahhoz, hogy általánosabb következtetéseket vonhassunk le a szombathelyi polgárok ruházkodásáról. Ahhoz azonban elegendő, hogy megállapíthassuk, hogy egy - a felsoroltaknál feltehetően szélesebb - csoportjuk törekedett a polgári, városi életforma kialakítására, státuszuk ruházattal való reprezentálására. VaML Szvkt. Szvoklir. fasc. 47. nr. 1362. 24 VaML Szvkt. Ktjkv. 1791-1793. 365-375. p. 25 VaML Szvkt. Végrendeletek fasc. L nr. 648.
