Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Gyarmati György: Az antropomorf lehallgató készülék 1952-ból, avagy mi haszna a mihaszna titkosszolgálati iratoknak
( Az 1952. év Rákosi Mátyás évtizednyi terroruralmán belül is a legrigidebb - túlélni nehéz - időszaka volt. A nyilvános propaganda a szocializmus építésének újabb és újabb triumfálásáról tudósított ugyan, de ez ekkoriban - amint azt a történeti kutatások már feltárták - elsődlegesen a „centralizált anarchia” mind több területen jelentkező csődjét volt hivatva elfedni. A Péter Gábor vezette korabeli Államvédelmi Hatóság (továbbiakban: AVH) a „párt ökle” becenevet igencsak megszolgálva tette a dolgát, de az úgynevezett ellenségekkel szemben folytatott kíméletlen hajszát mintha már a rendszergazda pártvezetés is kezdte volna sokallani. Erre utal a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Titkárságának 1952 augusztusában kelt határozata, miszerint „az ellenséggel szembeni liberalizmus, a dolgozókkal szemben pedig a túl szigorú eljárás”1 dívott, s általában is túlzott az elmúlt időszakot jellemző, évenkénti több mint 100.000-es büntető-elmarasztaló ítélet. A „fokozott éberség” és a „totális elhárítás” hívószavakkal jellemezhető hideg- háborús hisztéria - amelyet a mindezt elszenvedni kényszerülő társadalom „a csengőfrász korszakaként” őrzött meg a kollektív emlékezetben - sorra szedte újabb áldozatait, holott még a besúgók 35.000 főre rúgó ármádiája is kevésnek bizonyult a köznapi halandók sokaságának „hálózati átfogásához”, azaz minél kiterjedtebb lehallgatásához. Ráadásul az idő tájt még az emberi erőforrást helyettesítő, azt kiváltani hivatott „operatív technikai eszközök” rendszerbe állítása is gyerekcipőben járt. Különösen vidéken, a politikai rendőrség helyi-területi részlegeinél szenvedtek e téren hiányt. De van annak nyoma, hogy a fővárosi központban sem volt sokkal jobb a helyzet.2 így adódott, hogy az egyik kémgyanús nyomozás ügyében Kovács 2 Imre, az Államvédelmi Hatóság Vasmegyei Osztályának alhadnagya - mint a népmesékben, fején átbucskázva - maga változott át operatív technikává. Államvédelmi Hatóság Vasmegyei Osztálya Szigorúan titkos! Tárgy: Sipos János ügye Jelentés Szombathely, 1952. szeptember 6. Jelentem, hogy Sípos Jánosné UDB3 ügynök gyanús személy leleplezése érdekében azt a kombinációt vettük tervbe, hogy Sipos Jánost, aki őszinteséget színlel, egy szobában hagyjuk feleségével azon célból, hogy azt „őszinteségre” bírja. 1 A Magyar Dolgozók Pártja határozatai, 1948-1956. Fó'szerk. Izsák Lajos. Bp., 1998. 167. p.. 2 Az AVH budapesti központjában az operatív technikai osztályt irányító - ez ügyben a leginkább „illetékes elvtárstól” -, Farkas Vladimírtól tudható, hogy miután „az akkori technikai színvonalnak megfelelően maradéktalanul” bemikrofonozták a házi őrizetben tartott egykori köztársasági elnök, Tildy Zoltán lakhelyét, „a lehallgatás teljes kudarcba fulladt", mert minden apróbb háttérzaj - padlórecsegéstől kezdve a madarak csicsergésén át a beszűrődő utcazajig - kifogott a korabeli „operatív technikán”. Farkas Vladimir: Nincs mentség. Bp., 1990. 155. p. 3 A magyarországi AVH-nak megfelelő jugoszláviai Allambiztonsági Igazgatóság Hírszerző Osztálya. 168 A
