Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Portrévázlat
lanügybe” - írta Tilcsik György. Valóban. Nyíltan fegyelmivel fenyegették, de kitartott. Hogy a levéltár a város központjában maradt, az szinte kizárólag az ő kitartó és hangos perlekedésének köszönhető'. Ugyanazt a következetes intézményérdeket képviselte, mint a költségvetési tárgyalások sokaságán. Nem rajta múlott, hogy a sok forráskivonás következtében 2005 után olyannyira visszaestek a mutatók. De rajta múlott, hogy a rendszerváltás idején nem ment bele kétes értékű bérraktározásokba. Sokat tett azért, hogy az új önkormányzati és privatizációs törvények levéltárra nehezedő' többletfeladatait könnyebben viselhesse el a kollektíva. Továbbá, hogy idejekorán bevonja az intézetet a digitális átállásba és nyilvántartásba. Ezen kihívások között vágott bele 1996-ban régi egyetemén a PhD egyéni képzés fent említett programjába, amit aztán summa cum laude minősítéssel zárt. A kiadványozás roppant fontos terület. Az igazi áttörést nem is annyira az 1989-ben meginduló Vas Megyei Levéltári Füzetek, hanem a 2004-ben napvilágot látó Archívum Comitatus Castriferrei sorozat jelentette. Mind kivitelben, mind tartalmában, hiszen a Vas Megyei Levéltári Napok előadásain túl ez a sorozat lett az intézeti disszertációk kerete is. Tény, hogy a kiadványozás személyi és dologi feltételei erre az időre születtek meg. Amikor 1990-ben a Vas Megyei Levéltár vette át a Vasi Honismereti Közlemények - 1995-től Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények címen - kiadását is, világossá vált, hogy a levéltár szakmailag ennek a nyilvánosságnak is otthont adott. Részben vagy egészben több mint hét kötet önálló vagy társszerkesztó'je, s közel 130 önálló mű, tanulmány, fonáspublikáció, újságcikk, könyvismertetés szerzője. Van egy dolog, amit nem szívesen hagynék ki ebből a vázlatból, nevezetesen a Burgenlandi Tartományi Levéltárban végzett rendezést. 2012-ben lényegében 20 éves, szívós, rendezési és segédletezési munka nyomán jelenhetett meg a burgenlandi magyar vonatkozású anyag fond- és állagjegyzéke Bariska István, Dominkovits Péter és Tilcsik György közös vállalkozásaként, de az Önkormányzati Levéltárak Tanácsa megbízásából és Budapest Fővárosi Levéltár gondozásában. Igazából ebben a közös munkában és „együtt lakva” ismertem meg Tilcsik György szakmai igényességét és emberi hozzáállását. A Vas megyéért, Szombathely városért végzett rendkívül sokoldalú tevékenységéről nem is Tőle, hanem inkább a kitüntetések kapcsán értesültem. Tilcsik György roppant színes egyéniség. Páratlan társalgó. Ha valahol hangos kacagás csattan fel, egyből sejtem, hogy hol kell keresni. Hogy a Savaria Légió egyik római gyalogos katonájaként teljes menetfelszerelésben vonul fel alkalmanként itthon is, külföldön is, arról volt tudomásom. Aztán következett a meglepetés. 2010 kora nyarán Sopron egyik jó nevű vendéglője kerthelységében vacsorához készülődtünk. Közben kivetítőn ment a foci Európa-bajnokság. A szünetben egy rövid klipet vágtak be a horvát tengerpartról. „Gyerekek, ez tényleg ilyengyönyörű!” - fűzte hozzá, mire rákérdeztünk, hogy honnan tudja. Kiderült, hogy 2008-ban „B” kategóriás tengeri vitorlás és motoros hajóvezetési vizsgát tett az Adrián. Meg sem tudtunk szólalni. Ám, azonnal beugrott a balatonszemesi fiú, aki nem csak a Latinovits családról ismert mindent, hanem a Balatonról is. Arra is megvan a jogosítványa. A szülői ház ma is áll. Nagy gondban tartja. Ott vannak igazából otthon. Az Óceán túlsó partján élő fia is. Ha az egészet végiggondoljuk, érthetővé válik, mi a közös apában és a fiúban. S hogy őmögötte végig ott állt egy támogató feleség. Bariska István
