Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Wolfgang Gürtler: A rohonci csizmadiák a céhtől a tartományi szakszövetkezetig
Wolfgang Gürtler A rohonci csizmadiák a céhtől a tartományi szakszövetkezetig A Vas vármegyei céhek történetét Nádasdy Lajos1 és Kiss Mária2 átfogóan ábrázolták. Ez a kis dolgozat ezzel szemben olyan kísérlet akar lenni, amely csak egy céh, a rohonci csizmadiacéh3 történetét vázolja fel. Ennek íve a céhnek a Magyar Királyságban a 17. század második felében fogant kezdetétől - 50 éves megszakítással - az 1930-as évek Burgenlandjáig („Német-Ausztria Szövetségi Államáig”) tart. A csizma az osztrák/német csizmához (Stiefel) hasonló lábbeli. Szemben az oszt- rák/német csizmával, amely tulajdonképpen a cipó' egy fajtájából és az arra eró'sített szárból áll, a csizma a lábrésszel (egy darabban) álló csizmádéiból, továbbá egy az oldalán egy-egy öltéssel összevarrt hátsórészbó'l áll. Jellemzó'ek továbbá az eló'l magasabb szárak, amelyeket a szárnyíláson gyakran sodort zsinegekkel díszítenek. Jóllehet, a csizma szó írásban először 1492-ból datálható, a „csizmadia” (Csizmen- macher) kifejezés csak 1570-ben fordul elő. A magyar nyelvbe mindkét oszmán-török kifejezés szerbhorvát közvetítéssel jutott. Az első csizmadia oklevél valószínűleg 1598- ból Kassáról származik.4 5 A „céhkataszterben”3 312 csizmadiát sorolnak fel a történeti Magyarország területén. Ezzel ez a kézművesség a foglalkozások között az első helyet foglalja el, többek között a szövők előtt, akik 300, a cipészek, akik 263 és a szabók, akik 243 szervezettel rendelkeztek.6 7 Ezek közül mindössze 13 az olyan, amelynek székhelye és működési területe a (mai) Burgenland volt. Kiss Mária ezt írta: „A 15. század végétől származnak Georg Paumkircher [!] által 1497-ben kiadott szalónaki csizmadia- statútumok’’.' Ez azonban mégsem igaz, mert nyilvánvalóan összekeverte a „cipész” és 1 Nádasdy Lajos: A falusi és mezővárosi kézműipar Vas megyében a 16-19. században. In: Vas megye múltjából. Szerk. Horváth Ferenc. Szombathely, 1982. 92-114- p. (Levéltári évkönyv; 2.) “ Kiss Mária: Die südburgenländischen Zünfte und die Zunftregelung von 1813. In: Burgenland in seiner pannonischen Umwelt. Festgabe tür August Ernst. Hrsg. Harald Prickler. Eisenstadt, 1984. (továbbiakban: Kiss, 1984-) 219-227. p. (Burgenländische Forschungen. Sonderband; 7.) 3 A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a német nyelvű céhszabályzatok - és ezért a róluk szóló irodalom •> is - a magyar csizma szót következetesen „Tschismen” vagy „Zischmen” szóval, azaz a magyarból átvett 4 kifejezéssel illetik, ennélfogva az utóbbi időkben a szerző is ezt az átírást választja, (kiem. a fordító) 4 Gáborján Alice: Csizmadia. In: Magyar néprajz nyolc kötetben. [3. köt.] Kézművesség. Főszerk. Domonkos Ottó; szerk. Nagybákay Péter. Bp., 1991. (továbbiakban: Domonkos - Nagybákay, 1991.) 294- p. 5 Eri István - Nagy Lajos - Nagybákay Péter: A Magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere. Bp., 1976. 2. köt. (továbbiakban: Eri - Nagy - Nagybákay, 1976.) 6 Domonkos - Nagybákay, 1991. 30. p. 7 Kiss, 1984. 219-227. p. ■A 147
