Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Göncz László: Szlepecz János (1872–1936). – Muraszombat nagytekintélyű esperesplébánosa
- a hívők körében közkedvelt muraszombati esperesplébános teljes komolysággal soha nem tervezte a túlnyomórészt szlovénok lakta plébánia elhagyását. A kerületi papságnak intézett levelében Mikes János püspök - egyebek mellett - a következőket írta: „Gondoskodni akarván azon plébániák híveinek lelki igényéről, akik a jelen körülmények közt a megszállás miatt velem, mint főpásztorral érintkezni nem tudnak, az alsólendvai esperesi kerületnek úgy magyar, mint vend nyelvű plébániára nézve Strauszt Flórián tb. Kanonok, alsó lendvai esperes-plébánost, a muraszombati és szentgotthárdi esperesi kerületek megszállott vagy megszállandó területére nézve Szlepecz János muraszombati esperes-plébánost a Codex J. C. 366. canonja alapján püspöki helynökké teljes joghatósággal kinevezem. Ha szükség úgy kívánja, még oly ügyekben is intézkedhetnek, melyekhez a Codex speciale mandátumot ír elő, pl. a 2314- Canon értelmében absolutio ab excommunicatione pro foro exotemo, amire a megtéréseknél lehet szükség.. .”13 Úgyszintén az előállt helyzet következtében, számos konkrét probléma és nehézség mellett, a házasságkötéseket illetően is rendezni kellett az esketéssel kapcsolatos tennivalókat, hiszen attól senkit nem lehetett eltiltani. Szlepecz a konkrét nehézségekre figyelmeztette a püspököt, egyebek mellett arról, hogy a magyar törvények rendelkezéseit nem lehet végrehajtani, így az egyházi házasság megkötése előtt a polgári anyakönyvi kivonatokat nem lehet mellékelni. Mikes János úgy rendelkezett, hogy „az eskető lelkész az előállott kényszerhelyzet következtében a H. T. paragrafusának előírásaitól eltekinthet és a jelentkező híveket polgári anyakönyvi tanúsítvány nélkül is megesketheti”.14 Valamennyi ilyen esetben azonban az egyházi anyakönyv észrevételei között a „hiányosságot” meg kellett jelölni. Az 1919-es év végére, amint már említettük, a muravidéki helyzet tovább bonyolódott, a Magyarországgal való kapcsolattartás is - az élet minden területén, így az egyházi berkekre vonatkozóan úgyszintén - nagymértékben akadályoztatva volt, illetve ideiglenesen megszűnt. Erre utal Szlepecz János több levele, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a legtöbb esetben csak konkrétan megbízott személyekkel lehetett levelet vagy más küldeményt, általában illegálisan, eljuttatni a címzetthez. A következő időszakban - 1920 és 1923 között -, a fokozatosan csökkenő politikai hangvételű levelek mellett, gyakorlati kérdések intézése és lehetőség szerinti rendezése került általában előtérbe a püspökség és a püspöki helynök közötti kommunikációban. Egyebek mellett, közlekedési és valutaátszámítási nehézségekre hivatkozva, a szombathelyi püspök elhatározta, hogy egyházmegyéje alsólendvai és muraszombati vika- riatusi területén működő plébániák által kezelt, s az Egyházmegyei Takarékpénztárban betétileg elhelyezett egyházi és alapítványi tőkét átutaltatta a muraszombati és más muravidéki takarékpénztárokba.15 Az 1923. esztendőben döntés született Rómában a két muravidéki esperesség hovatartozása tárgyában. Mikes János püspök 1923. november 23-ai keltezéssel levelet intézett Szlepecz János esperesplébánoshoz, amelyben a következőket közölte: „Főtisztelendő c[imzetes] Kanonok Püspöki Helynök Esperes Plébános Úr! Mint /folyó] é [v] VII. sz■ körlevelemben jeleztem, az apostoli Szentszék akként intézkedett, hogy egyház13 MP Szlepecz ir. - 9 - 28. 8. 1919. 14 MP Szlepecz ir. - 11 - 23. 9. 1919 15 MP Szlepecz ir. - 4 - 28. 6. 1923 144
