Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Gecsényi Lajos: A ausztriai magyar katonai emigráció a Hadügyminisztérium Katonapolitikai Csoportfőnökség célkeresztjében. – A Dósa Attila és Kovács Attila elleni akciók, 1949–1950
~\r személyi igazolványhoz. Rövidesen, legalábbis látszólag, kettős ügynök lett. 1949 őszén Budapestre kísérte Pelsőczi Pál MHBK-futárt, akit jelzésére a Katpol azonnal figyelés alá vont. Miután a francia kémelhárítás ismételt felülvizsgálatai kedvező eredménnyel jártak számára, így megtartotta Kovács és társai bizalmát. Ez segítette hozzá, hogy átkutathassa Kovács lakását és az MHBK központi helyiségeit az absami Bogner szállóban. Célja mindenekelőtt a Kovács birtokában lévő iratok, egy „piros notesz” - nyilvánvalóan feljegyzési naptár - megszerzése volt, ámde eredményt nem sikerült elérnie. 1949 novemberében azonban már többről volt szó, mint a „vörös noteszról”. A Dósa Attila és társai elleni eljárás egyértelmű tette, hogy Dósa csupán Kovács bécsi megbízottja, akinek elsődleges feladata a futárok eligazítása, hazajuttatása volt. A beérkező híreket Kovács és csoportja értékelte. így születhetett meg a döntés Budapesten, hogy kísérletet kell tenni az iratok erőszakos megszerzésére vagy Kovács Attila elrablására. Az akcióra vonatkozó eligazítást Bodnár Miklós november 16-án az Astoria szállóban Serényi István alezredestől, a Katpol támadó-elhárító osztályának vezetőjétől kapta, kijelölt segítőjével, Haas Károly17 - fedőneve Zsiga - tiszthelyettessel együtt. A terv szerint Kovács hadnagyot Linzbe kellett volna csalni, ott egy mulatóban elkábítani, majd átszállítani a város Dunán túl fekvő városrészébe, ahonnan egy Badenben állomásozó szovjet belügyes őrnagy segítségével Magyarországra vitték volna.18 (Minden bizonnyal az itt folyó perek újabb fővádlottjaként, amit az is megerősít, hogy az utasítás szerint Kovácsot nem lett volna szabad megölni.19) Azt, hogy Linz helyett, mikor és miért döntöttek a tiroli helyszín mellett, nem lehet az iratokból megállapítani. A két ügynök végül január 17-én Tirolba indult, ahol napokon át figyelték Kovács lakását. 1950. január 21- én kora este Bodnár és Haas, előbbi a kabátzsebében egy üveg chloroformmal, felkeresték Kovácsot, és megpróbálták kikényszeríteni az iratok átadását, majd megkisérelték elhurcolni. O ellenállt, mire Bodnár fegyvert rántott és dulakodás közben több lövés adott le Kovácsra, amelyek következtében néhány óra múltán meghalt.20 Az összecsapásban Bodnár saját társát is súlyosan megsebesítette, a golyó Haas mellkasában, a szívétől 1 centiméterre állt meg. Kovács jelenlévő barátja Gévay-Wolff Ervin hadnagy, és egy Simái nevű fiatalember, viszont sértetlenek maradtak, miután a merénylők láttán Gévay-Wolff bezárkózott a szobájába, társa pedig elrejtőzött.21 A két ügynök a sebesülés ellenére - egyes adatok szerint a megszerzett iratokkal, amelyeket a kapcsolattartó futárjukkal még eljutattak Budapestre - elmenekült, de az osztrák csendőrség még aznap éjjel az olasz határ felé vezető úton elfogta mindkettőjüket, majd átadta a francia hatóságoknak. A katonai bíróság június 12-én politikai gyilkosság vádjával életfogytiglani fegy17 Haas Vulkapordányban (ma: Wulkaprodersdorf, Ausztria) született 1913-ban. 1948-ban lépett a Kát- pol szolgálatába. Több megbízatást teljesített Ausztriában, mielőtt a Kovács ellen akcióba bevonták. 18 ÁBTL Hálózati, operatív és vizsgálati iratok. A BM III/I. Csoportfőnökség és jogelődei által kezelt dosz- sziék. Kutató dossziék (továbbiakban: 3.2.4.) K-1120. Feljegyzés a megbeszélésről, 1949. november 16. 19 ÁBTL 3.2.4. K-271. Bartha Dezső áv. főhadnagy hagyatéka. 247. p.; ÖStA AdR BMfl ÖfS 741/1950. 1950. március 14-ei feljegyzés. 20 Itt helyesbítem Ungváry Krisztián közlését, amely szerint Kovácsot, aki szerinte Dósa utóda volt, Bécs- ben lőtték le. Lásd Ungváry, 2011. 496. p. 21 Azt, hogy Gévayn kívül más is jelen volt, két forrás említi, a már idézett 1950. március 14-én kelt osztrák ügynöki jelentés, ami összefoglalta^ a történteket. ÖStA AdR BMfl ÖfS 741/1950.; Valamint Démi Gerő Sándor már idézett feljegyzése. ÁBTL 3.2.5. 0-8-012. 75. p. 134
