Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Feiszt György: I. Ulászló dunántúli hadjárata, 1441
Az ország vezetői Pápa mezővárosban értesültek arról, hogy március 1-jén a horvátországi Szamobornál (ma: Samobor, Horvátország), Vitovec János, Ciliéi hadvezére, szétverte az ellene, alsólendvai Bánfi Pál vezetésével küldött magyar-lengyel hadakat. Erzsébet arról tudósította Giskrát, hogy a csatában 600 ellenség esett el, 3 nagy és 2 kisebb ágyút, sok szekeret zsákmányoltak, többen, köztük Bánfi is, fogságba estek. Ulászló, aki ekkor még Pozsony felmentésének ügyében sem lehetett biztos, nyilván emiatt döntött úgy, hogy folytatja a dunántúli előrenyomulást és a nyugati határon állja útját Ciliéi előretörésének. Ezt a támadást siettette, hogy éppen ezekben a napokban, Erzsébet közbenjárására, Frigyes császár fegyverszünetet kötött a Cilleiekkel.1' Ulászlót, március 3-án, Csabrendeken,17 18 7-én Zalavégen találjuk.19 Március 9-én már Kemend alatt ellenőrizte a vár visszavételét,20 14-16 között Márványkő váránál táborozott.21 E két várat a Gersei Petőktől foglalták el Ciliéi familiárisai. Nincsenek arról adataink, hogy e várak visszafoglalásához bárhol komolyabb ostromra lett volna szükség. Úgy tűnik elegendő, de szükséges, feltétel volt ehhez a királyi had megjelenése, ha már a visszaszolgáltatásokat Ciliéi Ulrik ígéretének dacára nem teljesítette. A békés várátadásra jó példa, Kemend esete, ahol Ludbergi Kakas János és Rohonci István, Ulászló ítéletére bízva adták át a várat. Döntsön a király, őket vagy a Gersei Petőket illeti e a vár. Nyilvánvaló, hogy Ciliéi emberei, már csak pártállásuk miatt sem hihették, hogy a Gersei Petők jogos tulajdonát megtarthatják. Valószínű, hogy a szabad elvonulás fejében eszelték ki ezt az átadási formulát.22 Márványkő esetében, az idő rövidsége zárja ki az ostrom lehetőségét. Ez az erődített kastélyt, amely valójában nem is nevezhető várnak, a század elején, Zsigmondtól kapott engedély alapján építették a Gersei Petők.23 3 napig táborozott itt a király, aki mellett ott találjuk országos méltóságokat. Rozgonyi Simon egri, Remetei Himfi Péter Csanádi, Dominis János váradi püspök. A táborban többször megjelent Hédervári Lőrinc nádor, Újlaki Miklós erdélyi vajda, Kusalyi Jakes Mihály egykori vajda, Országh Mihály kincstartó, Pálóczi Simon lovászmester, Kanizsai Imre, Alsólendvai Bánfi Pál, Gersei László és Pető. Ennek alapján Ulászló seregének létszámát 1000-1500 főre tehetjük. Az ország- nagyok, Márványkőn keltezett oklevelükben figyelmeztették Sopron városát, hogy bár a várost Erzsébet királyné, a németeknek elzálogosította, holott, erre még a királynak sincs joga, a városba idegeneket, semmi szín alatt be ne engedjenek. A tiltó parancsnak nem lett foganatja, mert Sopront megszállták Frigyes emberei. Az eset elsősorban az információáramlás szempontjából figyelemreméltó, mert Erzsébet március 3-i bécsújhelyi „titkos tárgyalásának” döntései ellen az országnagyok már 10 nap múlva ünnepélyes oklevélben tiltakoztak.24 A király környezetének fontos embereit sorra megerősítette funkciójukban. A Gersei Pető testvéreknek is, akik már Zsigmond uralkodása óta viselték Vas és Zala 17 Teleki, 1852. 254. p. 18 MÓL DL 267760. 19 MÓL DL 55236. 20 MÓL DL 244747. 21 MÓL DL 202717. 22 MÓL DL 92920. 23 MÓL DL 92186. 24 MÓL DL 202718. —V 119
