Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Feiszt György: I. Ulászló dunántúli hadjárata, 1441
"\2T V én élek Erzsébet nem fog Magyarországon uralkodni.”1 így történt e vagy sem, nem lehet biztosan tudni, de tény, hogy ezt követően Rozgonyi Simon lett I. Ulászló ügyének legserényebb előmozdítója. Szentgyörgyi Vince Benedek győri püspök is a hatalom ütközőpontjába került. Zsigmond király egykori titkára, és diplomatája, püspökségét még Albert pártfogásának köszönhette. 1440 nyarán ő fogadta be a Budáról menekülő Erzsébetet és udvarát.2 E miatt vált Ulászló szemében kegyvesztetté. Püspökségének birtokait elfoglalták, egyházaskeszői és szombathelyi várát is megostromolták.3 Helyzete csak 1442-ben, a győri béke megkötése, illetőleg Erzsébet halála után normalizálódott. A főúri pártok országos tisztséget viselő tagjai között azonban, pártállástól függetlenül, megvolt a szolidaritás. Amikor Erzsébet az Ulászló megválasztásának hírével hozzá siető Tallóci Matkót és Marcali Imrét elfogatta, Garai Miklós személyesen járt közbe kiszabadításukért. Később Budán, amikor az országgyűlésen fény derült a korona elrablására, Garainak, mint koronaőrnek kis híján a fejét vették, és csak Ulászló személyes döntése alapján nyerte vissza szabadságát. Bár a hatalom Erzsébet által való megszerzésének módszereivel nem értett egyet, családi kapcsolatai és a kialakult helyzet miatt mégis hozzá csatlakozott. Ulászló párthívei - hogy a Szent Koronát megszerezzék - megostromolták Győrt. A rajtaütés nem sikerült, viszont elfogták az éj leple alatt szökni próbáló Ciliéi Ulrikot.4 A király, reálpolitikusként, ekkor sem a bosszúra, hanem a béke elérésére törekedett. Legfőbb ellenfelét, akárcsak korábban Garait, szabadon bocsátotta.5 Ciliéi a lovagi etika szerint hűséget fogadott, oklevélbe foglalta az elfoglalt várak visszaadását, biztosítékként túszokat állított, végezetül megígérte, hogy ráveszi Erzsébetet a béke megkötésére.6 A belháború azonban minden békeszándék és fogadkozás ellenére kezdetét vette. Első jelentős csatáját 1441- január elején Bátaszék mellett vívták. Garai László, Kórógyi Fiilöp, Botos András és Tamási Henrik tolnai és baranyai familiárisaikkal táborba szálltak Cikádor monostora mellett. Ellenük Újlaki Miklós és Hunyadi János vonultak fel. „Mivelhogy Ulászló király pártja nagyobb hévvel harcolt - írta Thuróczy János krónikájában - a másik párt tábora előbb zavarodott meg és felbomolva szerteszét futkosott. Üldözőbe vették őket és olyan öldöklést vittek végbe közöttük, mintha tengeren túli ellenséget találtak volna maguk előtt. Itt pusztult el Botos András kegyetlen halállal, Tamási Henrik foglyul esett Garai László és Kórógyi János bár nehéz testű emberek voltak nem bizonyultak nehezebbnek a többieknél, amikor az ellenséget futásban kellett legyőzni”7 - szól a krónikás malíciától nem mentes beszámolója. 1 Idézi Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. 1. köt. Pest, 1852. (továbbiakban: Teleki, 1852.) 161. p. ~ Ahogy a krónika írja: „szép szavakkal és nagy ígéretekkel tudta rávenni a győri vár kulcsainak átadására” Teleki, 1852. 212. p. 3 Magyar Országos Levéltár Collectio Diplomatica Hungarica Középkori oklevélgyűjtemény (továbbiakban: MÓL DL) DL 13617. 4 MÓL DL 13591. 3 Rozgonyi Rajnáid közbenjárásra, aki szolgálataiért a karintiai Traburg várat kapta. MÓL DL 13590. 6 Ciliéi Ulrik comes, miután kiszabadult a király fogságából, kötelezte magát, hogy Trencsén (ma: Trencín, Szlovákia) és más várakkal együtt Kemend (ma: Kemendollár), Márványkő (ma: Petőmihály- fa), Kígyókő (ma: Ostffyasszonyfa), Lenti és Páka várakat is visszaadja a királynak. MÓL DL 92206. 1 Thuróczy János: A magyarok krónikája. Ford. Horváth János. [Bp.], 1978. (továbbiakban: Thuróczy, 1978.) 376. p. (Bibliotheca historica) 116
