20 éves a Szlovén-Magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor - Nemzetközi konferencia (Szombathely, 2010)
ELŐADÁSOK - Gordana Šovegeš Lipovšek: „A háború mint végzet” – Egy szentlászlói házaspár 1. világháborús levelezése (Összefoglaló)
20 éves a szlovén—magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor Söveges, Gordana Upovsek „A HÁBORÚ MINT VÉGZET”- EGY SZENTLÁSZLÓI HÁZASPÁR 1. VILÁGHÁBORÚS LEVELEZÉSE (ÖSSZEFOGLALÓ) Az 1999-ben Szentlászlón megrendezett 9. Nemzetközi Levéltári Kutatótábor keretében egy régi romos házban több mint 400 levélre bukkantak. A levelek önmagukban véve nem lettek volna különösek, ha nem olyan levelekről lett volna szó, amelyeket a szentlászlói Jankó házaspár az 1. világháború alatt írt egvmásnak. A levelek, néhány megőrzött dokumentum és a lendvai J árási Bíróság hagva- téki határozata alapján összeállíthatjuk a Jankó család történetét, illetve részletesen megtudhatjuk, hogy hogyan éltek és hogyan gondolkodtak a katonák az 1. világháború alatt, amikor a lövészárkokban feküdtek, megsebesültek, amikor szabadságukra és hozzátartozóikkal való találkozásra vártak, valamint azokban a pillanatokban, amikor a kétségbeesés és a halál küszöbén álltak. Jankó Zsigmond és Kovács Mariid 1913-ban házasodott össze. 1 évvel a házasságkötésük után Zsigmond bevonult a 80 kilométerre fekvő Nagvkanizsára. Ám a sors úgy hozta, hogy 1914. június 28-án kitört az 1. világháború, és Zsigmond 1914 szeptemberében kikerült a frontra, Galíciába. Hamarosan megbetegedett és több mint fél évre egy csehországi kórházban kötött ki. 1 év katonai szolgálat után, 1915 áprilisában 2 hónapi szabadságra érkezett Nagykanizsára. Két ízben felesége is meglátogathatta. Amikor szabadságáról visszament a frontra, ismét Galíciába kerül, ahol az első tűzvonalban harcolt 8 hónapon keresztül. 1916-ban megsebesült. Szerencséje volt, hogy a golyó többé-kevésbé csak súrolta. 4 hónapot töltött egy gyógyfürdő kórházában Magyarországon és Szlovákiában. Szerencséje volt, hogy már másodszor is elkerülte a frontot. Ismét elmehetett szabadságra, Nagykanizsára és ismét láthatta kedvesét, Tildát. Szabadsága leteltével egy rövid időt ismét a gyógyfürdőben töltött és csupán 1916 novemberében került visz- sza a harctérre. Most Magyarország keleti részére vezényelték, a román határra, ahol viszonylag nyugodt volt a helyzet. Csak 1917 februárjában, amikor elkezdődött a mozgás Románia keleti területei felé, voltak időszakok, amikor harcoltak az oroszok ellen. Ám mindkét fél - mind az orosz, mind az osztrák-magyar hadse81
