20 éves a Szlovén-Magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor - Nemzetközi konferencia (Szombathely, 2010)
ELŐADÁSOK - Németh László Sándor: Történelem „alulnézetből”, avagy a levéltári kutatótáborok szakmai (levéltári) hozadéka
20 éves a szlovén—magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor Találtunk 1860-as keltezésű színes kataszteri térképet, talán Bárhelven, a hozzá tartozó földkönyvvel, amely részletesen mutatta a település tulajdonosainak nevét éppúgy, mint az ott lévő dűlőneveket. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek, majd a 20. századi história domusok, plébániatörténetek is egy fontos forrástípusát jelentették a falvakban találtaknak. Általuk akár a helyi lakosság társadalmi összetételére, konfliktusaira, vagy épp a kedvezőtlen időjárás okozta terméscsökkenésre is következtethetünk. Sok helyen buzgó kezek politikatörténeti utalásokat is elhelyeztek. A források nagy részét kitevő, a 20. század első harmadából származó dokumentumok zöme, a korabeli magyar, illetve a szerb—horvát—szlovén közigazgatás irattöredékeiből állt. Találtunk főszolgabírói, körjegyzőségi, községi iratokat, s a gazdálkodásra vonatkozó forrásokat is jócskán. Emellett cselédkönvvek, iparigazolványok, határátlépést biztosító iratok, útlevelek, egvesületi alapszabályok, iskolai anyakönwek, értesítők, korabeli sajtóanyagok is előkerültek. A dualizmus korában a zselléri réteg jobbára elesett a földhöz jutás lehetőségétől. Tömegeik birtokokon dolgozó, általában 1 évre szerződtetett cselédként, illeme napszámosként próbálták biztosítani a megélhetésüket. A summásszerződé- seket egy 1898. évi törvény alapján állították ki, amelyek uradalmanként és sum- máscsapatonként eltérőek voltak, betartásuk nem valósult meg. Az 1945-ig hatályos 1907. évi XLV. törvénycikk szabályozta a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszonyt, többek közt a szolgálati cselédkönyvek kötelező kiállításával. A korabeli iparűzés szabálvait először az 1922. évi Xll., majd később az 1936. évi VII. törvénycikk szabályozta. A fenti jogszabályok rendelkeztek az igazolványok kiváltásáról, az ipar gyakorlásáról, az attól történő eltiltásról, de az elhunyt iparos iparának folytatására vonatkozó, a hátramaradottakat megillető kedvezményekről is. Az elemi iskolai értesítők számot adtak a településen működő iskolai intézményről, a benne tanítókról, a tanuló teljesítményéről, magaviseletéről. Az ott élők sajnos — ritka kivételtől eltekintve —, a jó tanulmányi eredményektől függetlenül, nem tanulhattak tovább, kellett a munkáskéz a gazdaságban. Értékes forrásnak bizonyultak azok a személyes levelezések, amelyek hadifogságból, vagy épp a ki telepi tettektől származtak. Ezeket olvasva mi is személyesebbnek éreztük a ma már távolinak tűnő történelmi eseményeket. Külön szeretném hangsúlyozni a településen talált gazdag fotóanyagot, amely a személyes, kimerevített történelmen kívül a civil társadalom, az egyesületi élet hihetetlen gazdagságát is elénk tárta. Majd minden faluban működött olvasó- és színjátszó kör, vagy akár tűzoltó egyesület, s az ezeket megörökítő képi emlékezet valóságos lenyomatát adta a korabeli hétköznapok és ünnepnapoknak, lakodalmaknak, szüreti mulatságoknak. A különböző egvesületi alapszabályok számot adtak e civil szerveződések működési mechanizmusáról, tisztviselőiről is. A korabe49
