20 éves a Szlovén-Magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor - Nemzetközi konferencia (Szombathely, 2010)
ELŐADÁSOK - Slavica Tovšak: Nemzetközi Levéltári Kutatótábor – Hogyan tovább?
20 let delovanja slovensko-mad^arskega Mednarodnega arhivskega ra^iskovalnega tabora A FIATAL KUTATÓK A TELEPÜLÉS KISIPARI TEVÉKENYSÉGÉT KUTATJÁK Az ilyenfajta kutatómunka a kisiparral foglalkozó törvény előzetes és alapos megismerése után kezdődhet meg, amely jogszabály az új jugoszláv állam létrejöttéig egységes volt. A későbbiekben eltérő előírások vonatkoztak rá, amelyek lehetővé tették a kisipar fejlődését. A teljes jelenlegi szlovén térségre — amely akkoriban magyar fennhatóság alatt állt - érvényes az a megállapítás, hogy a kisipar az államhatárok 1918-ban bekövetkezett megváltoztatásáig az otthoni, házi használatra gyártott termékekre korlátozódott. Ezt lehetett érzékelni és látni az szerb-horvát—szlovén állam létrejötte után is. A határ mindkét oldalán a kovács, az ács, a fonó, a molnár, az olajkészítő, a fazekas, a méhész, a gyertyaöntő, a szövő, a cipész és a téglakészítő iparosok száma volt a legmagasabb.5 igv vagy úgy, de mindkét oldalon a hagyományos kisipari formák fejlődtek, amelyek törvényi szabályozása csak 1931-ben a Jugoszláv Királyság idején történt meg, méh’ törvény a régi osztrák törvén}’ másolata volt. A regisztrált kisipari műhelyek száma jelentős volt, a két háború között elérte a 21.663- at, a háborús időszakban azonban ez a felére esett vissza.'1 A háború után a társadalmi-politikai rendszer engedélyezte az ipari szövetkezeteket és társadalmi vállalatokat. Összhangban a jugoszláv ötéves gazdasági fejlődéssel és az állam kisiparhoz való viszonyával, a nagyobb kisipari műhelyeket államosították. A kisipari fejlődés sorsa az 1949. évvel lezáródott, és a törvény ekkor háromfajta kisipari műhelyt definiált: államit, szövetkezetit és magánt. A magánszektor, amely legkevésbé volt kívánatos, csak akkor működhetett sikeresen, ha a kisiparosok beszerzési-értékesítési szövetkezetekbe tömörültek. Ez az állapot rövid ideig tartott, és hamarosan törvénvi változás következett be, amelv ismét lehetővé tette a különböző státuszú kisipari műhelyek érvényesülését. Megalakulhattak az állami kisipari műhelyek, kisipari szövetkezetek, kisipari szövetkezeti műhelyek, de működhettek a magánkisiparosok is. Utóbbiak csak öt alkalmazottat foglalkoztathattak. A kisipari szolgáltatások a következő években veszítettek jelentőségükből, hiszen a kisiparosok a könnyebb élet és a túlélés miatt szívesebben dolgoztak az ipari üzemekben. A kisiparosok meghatározott munkákat legálisan csak 1964 után végezhettek szabadidejükben, ekkor fogadták el a kisipari műhelyekről szóló törvényt. A táborban résztvevő diákok munkájához a bevezető ismeretek — amelyeket a diákok mentoroktól kapnak meg vagy önállóan szereznek meg — fontosak, hiszek ezek segítségével sokkal jobban megértik az adott település kisiparának keletkezésére és megmaradására ható fejlődési tendenciákat. 5 A 19. században a következő törvények voltak érvényben: 1884. évi XVII. törvény (Ipartörvény), 1890. évi XIII. törvény a hazai iparnak állami kedvezményekben való részesítéséről, 1891. évi XIII. törvény az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről, 1891. évi XIV. törvény az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről. 0 Vodnik po fondih in zbirkah Pokrajinskega arhiva Maribor. liređniški odbor Slavica Tovsak et al. Maribor, 2009. (továbbiakban: PAM, 2009.) 675. p. (Vodniki; 1.) 114
