Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 1850-1921

Vas megye földrajzi helyzeténél fogva - mivel a frontvonalaktól távol esett alkalmas volt hadifoglyok elhelyezésére. 1914-ben elsőként fogságba esett orosz és szerb tiszteket szállásoltak be nagyobb várkastélyokba. 1915-ben Ostffyasszonyfán épült egy nagy barakktábor, ahol a háború ideje alatt több mint 160.000 hadifogoly fordult meg. A növekvő elégedetlenség, a társadalmi feszültségek ellenére a szolidaritás sokféle megnyilvánulási formájával lehetett találkozni. A nélkülöző civil lakosság a fronton szolgálóknak ajándékcsomagokat állított össze. A sebesültek, rokkantak, özvegyek és árvák javára gyűjtéseket, jótékony célú kulturális programokat szervezetek, alapítványokat hoztak létre. A megye arisztokratái kastélyaikat ajánlották fel kórházak kialakítására; a sebesültek étkeztetésében és ápolásában a Vöröskereszt segédkezett. Muraszombat közönsége jó ideig meleg érdeklődéssel kísérte a körünkben ápolt sebesült katonák sorsát, és adományaival igyekezett lehetővé tenni, hogy a katonák itt tartózkodása mentül kellemesebb legyen, és így elérhető volt, hogy a sebesültek legalább az élelmezésben hiányt nem szenvedtek. Most azonban egy idő óta sajnálatos panaszokat hallunk, amelyeken segíteni a legsürgősebb kötelesség. Szlepecz János esperes plébános úr az óvodában és katolikus iskolában ápolt sebesültek részére oly szép eredménnyel gyűjtött, hogy tisztán ebből a gyűjtésből az e helyeken ápolt katonák rendszeresen kaptak uzsonnát, kenyeret. Es még ma is megkapják azt, azonban ebből a gyűjtésből nem juthat a többi sebesülteknek, mert az adakozás nem olyan nagy arányú. Úgyhogy még a múlt évben az volt a szokás, hogy az Železna fupanija je bila zaradi svoje geografske lege - saj je bila precej oddaljena \ od front - primerno območje za namestitev | vojnih ujetnikov. Leta 1914 so v večje dvor| ce županije med prvimi namestili ujete srbske in ruske častnike. Leta 1915 je bilo zgrajeno veliko barakarsko taborišče v kraju Ostfiasszonyfa, kjer je bilo v obdobju vojne j več kakor 160.000 vojnih ujetnikov. Kljub čedalje večjemu nezadovoljstvu I in napetosti v družbi, so bile izražene različ! ne oblike solidarnosti. Civilno prebivalstvo I je, čeprav je tudi samo živelo v pomanjkaj nju, pripravljalo darilne pakete za vojake na fronti. Za ranjence, invalide, vdove in sirote \ so organizirali zbiranja, dobrodelne kulturne \ prireditve in ustanavljali sklade. Aristokrati \ iz županije so svoje dvorce ponudili za bolnišnice, medtem ko je pri prehrani in oskrbi | ranjencev pomagal Rdeči križi Prebivalstvo Murske Sobote je dolgo ča| sa z velikim zanimanjem spremljalo usoS do ranjenih vojakov, ki so jih negovali, j in jim s svojimi donacijami poskušali po\ magati, da bi bilo njihovo tukajšnje biI vanje čim prijetnejše, in tako ranjenci j vsaj lakote niso trpeli. Zdaj pa že nekaj časa slišimo obžalovanja vredno jadikovanje, pri katerem je naša najnujnejša dolžnost pomagati. Dekan in župnik, gospod János Szlepecz, je bil pri zbiranju za ranjence, ki jih negujejo v vrtcu in j katoliški šoli, tako uspešen, da so vojaki iz teh donacij redno dobivali južino in kruh. In še danes jo dobivajo, vendar ta donacija ne zadošča tudi za druge ranjence, saj ni tako velika. Tako je bilo še lansko leto v navadi, da je ranjencem, ki jih oskrbujejo v evangeličanski j šoli, dajala po ena murskosoboška dru\ žina po en kolač kruha na dan, v nujnih J primerih tudi dva. Ta pomoč pa ni več lil