Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 1850-1921

tevékenységet, ha abban mindannyian támogatni édes hazánk érdekében szent kötelességünknek ismerjük. Különösen itt e vidéken, hol a lakosság a gyakori érintkezés folytán mintegy hatása alatt áll a határszéli szláv és germán terjeszkedésnek, az egyesület nehéz feladatának tudatában kétszeresen is reá van utalva mindnyájunk önzetlen támogatására. [... ] Idegen hangzású nevünk különösen a külföld szemei előtt tűnik fel sajnálatos visszás színben. A külfölddel - különösen kereskedőink - állandó összeköttetésben állanak, s még csak nevükről sem, vagy jobban mondva arról kevésbé ismerik fel a magyar kereskedőket. S innen van aztán, hogy a külföld előtt magyar kereskedelem alig létezik, legfeljebb osztrák-magyar. Szakítanunk kell már egyszer azzal a hagyományos ferde felfogással, hogy amilyennek születtünk, maradjunk is olyannak. Az emberiségnek célja van: a haladás. Ha azonban olyan felfogásokkal élünk, hogy mi ilyennek születtünk, vagy hogy az apánk ilyen vagy olyan nevet hagyott reánk, azt erkölcsi kötelességünk megőrizni, még akkor is, ha az idegen származású és hangzású, mikor mi mellünket verve fennen hirdetjük, hogy azért testben-lélekben magyarok vagyunk stb., úgy elmulasztjuk az alkalmat magyar hazafias érzelmünknek külsőleg is kifejezést adni, és az egységes magyar nemzet megalapításának nagy munkájában részt vehetni. [... ] Az a körülmény, hogy a magyar művelődésén kívül számban és egységében is erősödik, alig tűnik fel. Pedig nekünk magyaroknak igenis nagy szükj ljube domovine, kot svojo sveto dolžnost I podprli vsi. Posebno tukaj, v tej pokrajij ni, kjer je prebivalstvo zaradi pogostega j stika pod vplivom obmejne slovanske in \ germanske širitve, je društvo - zavedaj joč se svoje težke naloge - še kako pot! rebno nesebične podpore vseh nas. [...] Naša tuje zveneča imena se poseb\ no pred očmi tujine kažejo v čudni, obj žalovanja vredni luči. V stalnem stiku s tujino so predvsem naši trgovci, mad\ žarskih trgovcev pa ne prepoznavajo niti j po imenu, bolje rečeno ravno po imenu bolj malo. Od tod potem izvira, da S madžarske trgovine v očeh tujine skoraj j ni, poznajo kvečjemu avstro-ogrsko j trgovino. Končno je treba prekiniti s tradi\ cionalno napačnim stališčem, češ osta| nimo takšni, kakršni smo se rodili. Človeštvo ima svoj cilj: to je napredek. Ce pa živimo z nazorom, da smo se pač takšni rodili, ali pa, da nam je oče pač zapustil takšno ali drugačno ime, in to ohraniti je naša moralna dolžnost, tudi če je tujega izvora ali zvena - ko ponosno trkajoč se po prsih razglašamo, da smo z dušo in telesom Madžari itd. -, izj gubljamo priložnost, da bi tudi navzven izrazili svoja madžarska rodoljubna čustva, in da bi sodelovali pri nadvse pomembnem ustvarjanju enotnega madžarskega naroda. [.. J Okoliščino, da se Madžari razen kulture krepimo tudi v številčnosti in enotnosti, komaj opazimo. Čeprav mi, S Madžari, močno potrebujemo to, da po175