Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 1850-1921

47. 1898. 1898 A LENDVA-VIDEKEN ÉLŐK HÁZAI Szenté Arnold leírása (részlet) A Lendva-vidéken lévő települések sűrűsége és nagysága, valamint a települési forma nem mutatnak valamely, csak erre a tájra jellemző etnikai jellegzetességet. A földrajzi adottságoktól függően kétféle településtípus jött létre: egyutcás (vagy több utcasoros) falvak, valamint központi térrel rendelkező halmaztelepülések. Mindkét esetben kisebb tömbök - nagycsaládi szerek - alakultak ki a falvakon belül. A népi építkezést illetően tipikusnak tekinthetők a zsúpos, füstöskonyhás, gyakran kerített boronaházak, amelyeket általában nagycsaládok laktak. A füstöskonyhában sárkemence és tűzhely, a szobában szemeskályha képezte a tüzelőberendezést. A házakhoz sokszögű alaprajzú pajták csatlakoztak. A 19. század vége felé - ahogy az alábbi szemelvényből is kiderül - már itt is kezdtek feltűnni a kéményes házak. A kemencéhez csatlakoztatott kémény által a konyha füsttelenné, vagyis lakhatóvá vált. Ezáltal a konyha lett a családi élet központi helyisége, az addig lakott utcai szobából főként reprezentációs célokat szolgáló „tisztaszobát" alakíthattak ki. Mivel az építkezés fő vonásait nézve nem tért el a szomszédos magyar területektől (például Göcsejtől), e tekintetben sem fedezhető fel olyan sajátosság, amely csak erre a vidékre érvényes. <--& A falvak e vidéken többnyire fából épült és zsúppal fedett házakból állanak, mégpedig - kivéve a téglaházakat - úgy szokták azokat építeni, hogy a csúcsfal képezze az utca felé a homlokzatot, miáltal a házakat egymástól udvarok választják el. Marhaólaik, s HIŠE PREBIVALCEV LENDAVSKEGA OBMOČJA Zapis Arnolda Szenteja (odlomek) V gostoti, velikosti in obliki naselij lendavskega območja ni posebnosti, ki bi bile značilne samo za te kraje. Glede na geografske razmere, sta tukaj nastala dva naselbinska tipa: vas z eno ulico (ali z več ulicami) in večje naselje z osrednjim trgom. V obeh primerih so se znotraj naselja izoblikovale manjše skupine hiš ti. velikodružinski zaselki. Glede ljudskega stavbarstva se za tipične štejejo s slamo krite hiše, iz debelih tesanih tramov, s črno kuhinjo oz. dimnico. V takšnih so običajno živele velike družine. V Črni kuhinji sta bila glinasta peč in ognjišče, v sobi pa lončena peč za ogrevanje. K hiši je spadal skedenj, s tlorisom mnogokotnika. Proti koncu 1

9. stoletja, kakor je razvidno iz navedenega opisa, so začeli postavljati hiše z dimniki. Dimnike so povezali s pečjo, zato kuhinje niso bile več zadimljene in je bilo mogoče bivati v njih. S tem je postala kuhinja osrednji prostor družinskega Življenja. Iz sobe, ki je bila obrnjena na ulico, so si naredili »čisto sobo«, prostor v reprezentančne namene. Ker pa se hiše v najpomembnejših potezah gradnje niso razlikovale od sosednjih območij (npr. od pokrajine Göcsej), tudi v tem pogledu ni zaznati posebnosti, ki bi veljale samo za to pokrajino. Vasi v tej pokrajini večinoma sestavljajo hiše, grajene iz lesa in pokrite s slamo, ki so - z izjemo opečnatih - grajene tako, da so z visokim pročeljem obrnjene proti ulici. Hiše so med seboj ločene z dvorišči. Hlevi in gospodarsko poslopje je postavljeno tako, da s stanovanjsko hišo 165