Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 1850-1921

tak. Ezeken a birtokokon már a jobbágyfelszabadítás előtt jelentős mértékű szőlőtermelés folyt, s a távolabbi falvak jobbágyai is műveltek itt szőlőt. A tagosítás után szintén számos külső tulajdonost találunk, akik részben a szomszédos magyar, részben a környező horvát és vend területekről származtak. A naposabb fekvésű dűlőkön főként lendvaiak gazdálkodtak. Egyegy gazda általában csupán félholdnyi, vagy később még ennél is kevesebb szőlőt bírt. Az 1880-as évektől a szőlők nagy része a filoxéra áldozatává vált. Ennek folytán alakult meg 1892-ben az „Alsó-Lendva vidéki phylloxera és peronospora ellen védekező egyesület". Az egyesület újratelepítés érdekében kifejtett tevékenységét földterület átengedésével és nagyobb mennyiségű szőlőkaró biztosításával az Esterházy-uradalom, valamint pénzbeli hozzájárulással a vármegyei Gazdasági Egyesület is támogatta. A gazdák ezután inkább a betegségekkel szemben jobban ellenálló, direkt termő fajtákat ültettek. Az 1894. évi hegyközségi törvény lehetőséget nyújtott hegyközségek alakítására. Ez Alsólendván 1909-ben jött létre, és az egyazon szőlőhegyen szőlőterülettel rendelkező birtokosok saját tisztségviselők útján igazgatott önkormányzati szervét jelentette. Lendva-hegyen ezután az ezen testület által alkotott rendtartás szabályozta a szőlőhegyi élet teljességét. Az a vidék, melynek Alsólendva természetes középpontja, Zala megyének délnyugati szögletébe esik. Terjedelmes síkság, a Mura kiöblösült völgye, mely északkeletre a göcseji dombos-völgyes vidékkei érintkezik, nyugaton Vas megye tótsági sarkával, s a Dobrai hegyek Zalába nyúló végső ágaival, keleten a Balaton-melléki hegyvidékkel. Alsólendva váracskája erre a síkra tekint, bolyhos erdőire, szétzavart falvaira, téres kaszálóira, a tlačanstva, že podloiniki iz bolj oddaljenih j vasi so tod obdelovali vinograde. Tudi po j komasaciji srečujemo tukaj številne zunanje lastnike, ki so izvirali bodisi iz sosednjih | madžarskih, bodisi iz okoliških hrvaških in | vendskih območij. Na prisojnih vinogradih j so gospodarili Lendavčani. Posamezni gospodar je običajno imel vsega le pol orala vinograda, kasneje pa še manj. Od leta 1880 je velik del vinogradov uničila filoksera. Zaradi tega je bilo 1892. leta ustanovljeno »Dolnjelendavsko društvo zoper filoksero in peronosporo«. Dejavnost i društva za ponovno zasaditev območja z viI nagradi je veleposestvo Esterházyjev podprlo | z dodelitvijo zemljišč in zagotavljanjem večje količine vinogradniških kolov, z denarnim prispevkom pa tudi Gospodarsko društvo Županije. Vinogradniki so od tedaj gojili od| pornejše vrste, samorodnice. Zakon iz leta 1894 je zagotovil motnost za ustanavljanje vinogradniških skupnosti. V Dolnji Lendavi so jo ustanovili leta 1909 in je pomenila samoupravo, ki so jo prek svojih funkcionarjev upravljali posestniki vinogradov na območju istih vinskih goric. Celotno vinogradniško življenje v Lendavskih goricah je odtlej urejal režim, ki ga je diktiral ta organ. j Pokrajina, z naravnim središčem v Dolnji Lendavi, leži na jugozahodnem kotičku županije Zala. To je obsežna ravna, kotanjasta dolina reke Mure, ki se na severovzhodu dotika gričevnate pokrajine Göcsej, na zahodu kotička s slovenskim življem, dotika pa se tudi hribovja Dobrai, ki s svojimi skrajnimi obronki sega v pokrajino Zala, na vzhodu pa v hribovje ob Blatnem jezeru. Gradič Dolnje Lendave je obrnjen proti tej ravnini, puI hastim gozdovom, raztresenim vasem, 137