Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 871-1849
Mind Szapolyai, mind Ferdinánd saját magát tekintette törvényes uralkodónak, és gátlástalanul osztotta híveinek a másik birtokait. A feudális magyar jog szerint csak a koronára visszaháramlott birtokok voltak adományozhatóak, és az adománylevélben fel kellett tüntetni az adományozás jogcímét. Mivel 1526 után mindkét király saját magát tekintette törvényesnek, így a másik pártján állókat hűtlenségbe esettnek számították. A hűtlenség (infidelitas) fejés jószágvesztéssel volt büntethető', ezért a ténylegesen tulajdonában lévő birtokok eladományozására megvolt a jogcím. Bánffy János, II. Lajos király udvarának pohárnokmestere, a mohácsi csata egyik túlélője volt. Istvánffy Miklós elbeszélése szerint hűséges szolgája, Bakács Sándor mentette meg azzal, hogy átadta neki saját lovát. Bánffy János szerencsés megmenekülése emlékére Lendván templomot építtetett, familiárisát pedig kiváltotta a török fogságból. Bánffy János Szapolyai hűséges híve volt, a király 1527 márciusában őt küldte követségbe Regensburgba, a birodalmi gyűléshez, hogy segítséget kérjen. Ferdinánd parancsára azonban a követeket foglyul ejtették Ausztriában, és csak hónapokkal később engedték szabadon. Néhány hónappal később újra hallunk róla: 1527. október 3-án Ferdinánd országgyűlést tartott Budán, ahol név szerint sorolták fel azokat a főrendeket, akiknek haladékot adtak, hogy Szapolyai hűségéről Ferdinándéra álljanak, köztük volt Bánffy János is, akinek megnyerése fontos lett volna Ferdinánd számára. Eközben Bánffy töretlenül Szapolyai híve volt, és 1529-ben nála eszközölt ki birtokadományt annak a szentgyörgyvölgyi Bakács Sándornak, aki őt megmentette Mohácsnál. Ugyanebben az évben Szulejmán Magyarországon keresztül vonult, hogy a hozzá segítségért forduló Szapolyait megtámogassa hatalmában, és tovább induljon Bécs felé. A Szent Koronát Perényi Péter Oba, Szapolyai in Ferdinánd, sta sebe štela za zakonitega vladarja in svojim privržencem brez zadržkov delila posestva drugega. Po ogrskem fevdalnem pravu je bilo mogoče darovati le tista posestva, ki so ponovno prešla v posest h kroni. V darilni listini je bilo potrebno navesti pravno osnovo za podaritev. Ker pa sta se po letu 1526 oba j kralja štela za zakonita vladarja, sta tiste, ki so bili naklonjeni drugi strani, obtoževala i nezvestobe. Nezvestoba (infidelitas) se je kaznovala z izgubo glave in posestva, torej je i obstajala pravna osnova za podaritev poj sesti, ki so jih imeli dejansko v lasti. János Bánffy, predstojnik točajev na j dvoru kralja Lajosa 11., je bil eden izmed preživelih v bitki pri Mohacsu. Po pripovedi Miklósa Istvánffyja ga je rešil njegov zvesti služabnik tako, da mu je izročil svojega konja. János Bánffy je v spomin na srečno vrnitev dal v Lendavi zgraditi cerkev, svojega podanika pa je z odkupom rešil iz turškega ujetništva. János Bánffy je bil zvest privrženec Szapolyaija, in kralj ga je marca 1527 kot poslanika poslal v Regensburg, v parlament cesarstva, da bi zaprosil za pomoč. Na Ferdinandov ukaz pa so poslanike v Avstriji ujeli in jih šele čez mesece izpustili na prostost. Po preteku nekaj mesecev spet slišimo zanj: 3. oktobra 1527 je Ferdinand sklical skupščino v Budimu, na katerem je poimensko navedel vse glavne stanove, ki so jim dali odlog, da bi se odrekli zvestobi SzapoI lyaiju in se postavili na Ferdinandovo stran, \ med njimi je bil tudi János Bánffy, katerega j pridobitev bi bila za Ferdinanda velikega j pomena. Vendar je bil Bánffy vztrajen prisj taš Szapolyaija, in od njega je leta 1529 izposloval posestvo v dar Sándorju Szentgyörgyvölgyiju Bakácsu, ki ga je bil rešil v bitki pri Mohácsu. Istega leta se je Sulejman odpravil na pohod preic Ogrske, da bi Szapolyaija, ki se je obrnil k njemu po pomoč, podprl pri nje\ govi vladavini, nato pa šel naprej proti Duj naju. Sveto krono je stražar krone Péter Pe91
