Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 871-1849
Corvinus 29 tehát, aki a nyugalmas időszakban mivel sem foglalkozott buzgóbban, mint a török hadjárat előkészítésével, kormányzóságának negyedik, a keresztény üdvösségnek pedig az ezer fölötti négyszáznegyvennyolcadik esztendejében 22 ezer emberrel kivezette a seregét Magyarországról. E háborúra megnyerte szövetségesül a hegyi Oláhország úgynevezett vajdáját. A mindig nagy dolgokra vállalkozó Corvinust elsó'sorban az apostoli legátus követte, a coroni püspök, Magyarország eló'kelői közül pedig Pelsőci Imre, az erdélyi vajda, ennek fivére, László, Marcali Imre, a királyi ajtónállók mestere, Rozgonyi Rajnáid, Széchy Tamás, mellettük Tallóci Frank, Dalmácia és Horvátország kapitánya, Székely János, Corvinus unokaöccse, Losonci Benedek, Bánfíy István, Bánffy Miklós apja, a néhai bán fia, kik melléknevüket valamennyien Lindváról vették. Rajtuk kívül Csáki György, Garai Róbert, Korotnai János, a négyes tanács tagja, akit most országbírónak neveznek, és a nemesség megszámlálhatatlan sokasága. Forrás: Bonfini, Antonio: A magyar történelem tizedei. Ford. Kulcsár Péter. Bp., 1995. 648-649. p. Irodalom: Draskóczy, 2000. 246 p. Hunyadi János. A Corvinus 29 torej, ki se v svojem prostem času z ničemer ni tako vneto ukvarjal, kakor s pripravo na vojaški pohod Zoper Turke, je v četrtem letu svoje vladavine vladarskega namestnika in v štiristooseminštiridesetem letu nad tisoč v krščanski zveličavnosti, popeljal svojo vojsko 22 tisoč mož iz Ogrske. Za to j vojno si je za zaveznika pridobil tako j imenovanega vojvodo gorate Vlaške. Corvinusu, ki se je vedno odločal za veI like stvari, je v prvi vrsti sledil apostolski legat, coronski škof, izmed imenitnezev Ogrske pa Imre Pelsőci, erdeljski vojvoda, njegov starejši brat László, Imre Marcali, mojster kraljevih vratarjev, Rajnáid Rozgonyi, Tamás Széchy, poleg njih Frank Tallóci, kapetan Dalmacije in Hrvaške, János Székely, Corvinusov j nečak, Benedek Losonci, István Bánffy, oče Miklósa Bánffyja, sin rajnega bana, ki so si svoje vzdevke vsi vzeli po Lindvi. Razen njih še György Csáki, Róbert Garai, János Korotnai, član sveta štirih, ki ga bodo zdaj imenovali za državnega sodnika (judexcuriala), in množica plemstva, katerih števila ni mogoče niti prešteti. Vir: Bonfini, Antonio: A magyar történelem tizedei. Ford. Kulcsár Péter. Bp., 1995. 648-649. PLiteratura: Draskóczy, 2000. 246 p. János Hunyadi. 76
