Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

ződésével számot vető egyedi személyes irat. A közép- és korai újkorban mindenki végrendelkezhetett, akinek volt személyi tulajdona. Végrendeletet elsősorban idős kor vagy súlyos betegség esetén tettek, de a régebbi korokban sok testamentum íródott hosszabb utazás és különösen háborúk előtt. A végrendelet hitelességének alapvető követelménye volt a rendelkező beszámíthatósága és a tanúk jelenléte, akik között papnak is kellett lenni. A végrendelkező tételesen meghatározta, hogy kire mit hagy, milyen ingó és ingatlan javakat. A középkori magyar jog szerint az ősiség törvénye előírta, hogy csak a szerzett birtokról lehetett végrendelkezni, az örökölt rész a férfi leszármazókat illette. A női végrendeletekben csak ingóságok szerepelnek, mert a nők nem örökölhettek földbirtokokat. A javak szétosztásakor a végrendelkező rangjának és gazdagságának megfelelő társadalmi követelmények szerint cselekedett: először az egyház javára és csak ezután a családtagok részére rendelte el vagyonát szétosztani. r~ A nagyságos buzini Keglevich Anna úrnő a nagyságos alsólendvai Bánffy László felesége az alábbi testamentumot tette. Először felajánlotta lelkét a mindenható Istennek és az ő anyjának, a kegyes Szűz Máriának [...], testét pedig Szemenye mezőváros kolostorában rendelte eltemettetni, [...] a temetésére 150 forintot hagyott a tisztelendő Mihály plébánosnak. [...] a Szent Klára egyház esperesének, hogy a kérésére gondoskodjon arról, hogy a loretói Szűz Mária templomában miséket mondjanak, erre 25 forintot hagyott. [...] Szeretett férjét, Bánffy László urat a mindenható Isten szeretetébe ajánlotta, és elrendelte, hogy a megbeszélt módon rendelkezzék a javaival. nega osebnega obračuna ob koncu življenja. V srednjem in zgodnjem novem veku je oporoko lahko napravil vsak, ki je imel osebno premoženje. Oporoko so napravili predvsem v primeru starosti in hude bolezni, a v davnih časih so napisali veliko testamentov tudi pred daljšimi potovanji in predvsem pred vojno. Temeljna zahteva za verodostojnost oporoke je bila prištevnost oporočnika in prisotnost prič, med katerimi je moral biti tudi Župnik. Oporočnik je določil po postavkah, kaj bo komu zapusti, katere premičnine in nepremičninske dobrine. Po ogrskem srednjeveškem pravu je zakon o prepovedi odtujitve določal, da se oporoka lahko napiše samo za pridobljeno premoženje, do podedovanega dela pre1 moženja so upravičeni samo moški potomci. V ženskih oporokah so samo premičnij ne, ker ženske niso mogle dedovati zemljiških posestev. Pri razdelitvi dobrin so ukrepali v skladu z družbenimi zahtevami, ki so ustrezale rangu oporočnika in njegovemu bogastvu: premoženje se je delilo najprej v korist cerkve in šele nato družinskim članom. Milostljiva gospa Anna Buzini Keglevich, žena milostljivega Lászla Bánffyja \ iz Dolnje Lendave, je naredila spodaj | navedeno oporoko. Najprej je svojo dušo priporočila | vsemogočnemu Bogu in njegovi materi, milostljivi Devici Mariji [...], svoje telo | pa je odredila pokopati v samostanu mesteca Szemenye, [...] za svoj pogreb je zapustila 150 forintov častitljivemu Župniku Mihályu. f

.. J Dekanu cerkve Svete Klare, ki naj na njeno prošnjo poskrbi za to, da bodo v cerkvi Loretske Matere božje opravili mašo, je zapustila 25 forintov. f

...] Svojega ljubečega moža, gospoda j Lászla Bánffyja, je priporočila ljubezni j vsemogočega Boga, in odredila, naj z nje! nimi dobrinami razpolaga kot sta se dogo97