Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 871-1849
14. 1389. március 3. LENDVAIBÁNFFY MIKLÓS ÉS LÁSZLÓ FELOSZTJÁK EGYMÁS KÖZÖTT LENDVA VÁRÁNAK TARTOZÉKAIT, KEBELE ÉS BAKÓNAK FALVAKAT Részlet az oklevélből Az 1351. évi törvények lezárták a nemesség egységesülésének folyamatát azzal, hogy országosan egységessé tették a nemesi kiváltságokat. Ezek lényegét a szolgáltatásoktól mentes nemesi birtok jelentette. Az ország nemesi társadalmának élén az arisztokraták álltak, körülbelül 50-60 család, akiknek a kezén sok váruradalom és több ezer jobbágy volt. Közülük kerültek ki az ország fő tisztségviselői, a nádor (a király helyettese), az országbíró, a tárnokmester (a királyi javak kezelője), a horvátszlavón bán és a főispánok. A középnemesség jómódú rétegének 200-300 jobbágya volt, fiaiknak pedig lehetőségük nyílt a királyi udvarban való szolgálatvállalásra. A középbirtokos és kisnemesség 20-100 közötti számban birtokolt jobbágyokat, számukra egy-egy nagyúr mellett vállalt familiárisi szolgálat jelentette a felemelkedés lehetőségét. A nemesi ranglétra alsó fokán a legszegényebb, csak nemesi udvarházzal rendelkezők álltak, akiknek csupán a jogállása különbözött a jobbágyokétól. Az ország birtokstruktúrája a 14. század végén átrendeződött, a királyi birtok elvesztette vezető szerepét, helyét az arisztokrata nagybirtok vette át. A gazdag főnemesek a politikai hatalmat is kézben tartották. A 15. század végére gazdasági és politikai hatalmuk révén már jogilag is elkülönültek a nemesség többi rétegétől, és ezután báróknak nevezték őket. ! 3. marec 1389 LENDAVSKI MIKLÓS IN LÁSZLÓ BÁNFFY SI MED SEBOJ I RAZDELITA POSESTVA LENDAVSKEGA GRADU, VASI KOBILJE IN BUKOVNICO Odlomek iz listine j Zakoni iz leta 1351 so zaključili procese j združevanja plemstva s tem, ko so v vsej \ državi poenotili plemiške privilegije. Bistvo j teh je bilo plemiško posestvo, ki je bilo oproš{ ceno služnosti. Na čelu plemiške družbe v j državi so bili aristokrati, okrog 50-60 dru| žin, ki so imeli v rokah veliko grajskih gos\ postev in več tisoč podložnikov. Izmed njih | so izhajali glavni funkcionarji države, palatini (kraljevi namestniki), državni sodniki, zakladniki (upravljavci s kraljevimi dobrinami), hrvasko-slavonski bani in župani. Sloj premožnega srednjega plemstva je imel po 200-300 podložnikov, njihovi sinovi pa so imeli možnost službovanja na kraljevem dvoru. Srednji zemljiški posestniki in nižje plemstvo je imelo po 20 - 100 podložnikov, zanje je možnost vzpona pomenila familiarna služnost, katero so opravljali ob kakšnem | mogotcu. Na najnižji stopnički plemiške hierarhije so stali najrevnejši, ki so imeli samo podeželske dvorce, in ki so se od podložnikov j razlikovali zgolj po svojem statusu. Premoženjska struktura države se je j ob koncu 14. stoletja preoblikovala. Kralj jevska posestva so izgubila svojo vodilno vloj go, njihovo mesto so prevzela aristokratska | veleposestva. Bogata aristokracija je imela v rokah tudi politično oblast. Ob koncu 15. stoletja so se s svojo gospodarsko in politično oblastjo tudi že pravno ločili od drugih slojev plemstva. Odslej so jih imenovali baroni. 66
