Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

Irodalom: Ember Győző: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Bp., 1951. 54-56. p.; Csány László kormánybiztosi iratai, 1848-1849. S. a. r. Hermann Róbert. Zalaegerszeg, 1998. 30-43. p. (Zalai Gyűjtemény; 44-) Literatura: Ember Győző: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez- Bp., 1951. 54-56. p.; Csány László kormánybiztosi iratai, 1848-1849. S. a. r. Hermann Róbert. Zalaegerszeg, 1998. 30-4i. p. (Zalai Gyűjtemény; 44.) 126. 1848. április 28. 28. april 1848 A PETANCIAK ELÉGEDETLENEK A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁSSAL Nádasdy Lipót panaszlevele Széli József első alispánnak (részlet) A jobbágyfelszabadításról rendelkező 1848. évi 9. törvénycikk eltörölte az urbárium alapján teljesítendő szolgáltatásokat, és a volt úrbéreseknek juttatta azokat a szántókat és réteket, amelyek eddig is a használatukban voltak. Számos kérdést azonban megoldatlanul hagytak az egyébként forradalminak tekinthető törvények, így például a földesúrral közös használatban lévő legelők és erdők utáni haszonvételek sorsa sem tisztázódott. Az 1848 előtt magukat önként megváltó községek elveszítették jogukat a már kifizetett örökváltság összegére. A szintén korábban megkötött legelőelkülönözési egyezségeket, melyeket a földesúri majorsági birtokok terjeszkedése során a jobbágyokat megrövidítve kényszerítettek ki, a törvény fölbonthatatlannak nyilvánította. Hasonló volt a helyzet az úgynevezett regálékkal, a kisebb királyi haszonvételekkel, így például a borkimérés nemesi előjogával, ami továbbra is a földesurak birtokában maradt. Nem meglepő, hogy 1848 áprilisában országszerte parasztmegmozdulások kezdődtek. PETANJCANÍ SO NEZADOVOLJNI Z OSVOBODITVIJO PODLOŽNIKOV Pritožba Lipóta Nádasdyja prvemu podžupanu Józsefu Széllu (odlomek) Zakon 9. iz leta 1848 o osvoboditvi podložnikov je odpravil služnosti, ki so jih izvajali na podlagi urbarja, in je bivšim tlačanom dodelil v last njive in travnike, ki so jih do tedaj imeli v svoji uporabi. Številnih vprašanj pa zakoni, ki so jih sicer šteli za revolucionarne, niso rešili. Tako na primer ni bila razjasnjena usoda koriščenja pašnikov in gozdov, ki so bili v skupni uporabi z zemljiškim gospodom. Vasi, ki so pred letom 1848 prostovoljno odkupile svoje pravice, so izgubile pravico do vračila zneska že izplačanega odkupa, ki so ga plačale zemljiškemu gospodu. Tudi predhodno sklenjene pogodbe o ločitvi pašnikov, s katerimi so prikrajšali in izsilili podložnike zaradi širitve pristavskih posestev, je zakon opredelil kot nepreklicne. Podoben je bil položaj tudi s tako imenovanimi regalijami, z manjšimi kraljevskimi koristmi, tako na primer s plemiško predpravico do točenja vina, kar je še naprej ostalo v lasti zemljiškega gospoda. Ni presenetljivo torej, da so se aprila leta 1848 začeli upirati kmetje v vsej državi. 343