Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

99. 1775. március 23. A CÉHES IPAROSOK JOGAI ÉS KÖTELESSÉGEI A dobronaki fazekas céh szabályzata (részletek) A török elleni felszabadító háborúk és a Rákóczi-szabadságharc idején a területen átvonuló katonaság ellátása, valamint az ezeket követő pestisjárvány súlyos követ­kezményeit a Lendva-vidék lakossága is csak lassan heverte ki. Az összeírok az al­só lendvai uradalom területén 1728-ban csupán 565 jobbágyot és zsellért tudtak számba venni. Dobronakon ekkor 65 örökös jobbágyot, 18 zsellért és egy ne­mes jogállású családfőt írtak össze. Közü­lük hatan fazekassággal is foglalkoztak a földművelés mellett. Az adózók száma 1750-re 990-re, köz­tük az iparosoké negyvenről 15l-re növeke­dett. Leginkább a fazekasok száma nőtt: 13­ról 86-ra. Dobronakon ekkor 44 mester űzte - ha csak kiegészítő foglalkozásként is - ezt az ipart, így e mezőváros a környék fazekas­iparának központjává vált. Lakosai ekkor még szinte valamennyien telkes jobbágyok vol­tak, ezért valószínűleg a családoknak csupán egy-két tagja fazekaskodott, a többiek pe­dig a telkek, illetve az irtásföldek művelésé­vel foglalkoztak. A mezőváros fazekasipara egészen az 1770-es évekig folyamatos növe­kedést mutatott. 1770-ben 65-en éltek Dob­ronakon e mesterségből, ettől kezdve azon­ban fokozatosan csökkent a fazekasság súlya. A Lendva-vidék fazekasai aránylag későn tömörültek céhekbe. Mária Teré­zia 1761. évi céhügyi reformja meggyorsí­totta ugyan a céhek megszervezését, az eljárás azonban hosszadalmas és költsé­ges volt. A céhlevél kiváltása olykor 600­800 forintba is belekerült, így a szegé­nyebb mestereknél olykor évekig^ tartott a szükséges pénz összegyűjtése. így tör­23. marec 1775 PRAVICE IN OBVEZNOSTI CEHOVSKIH OBRTNIKOV Pravilnik dohrovniškega lončarskega ceha (odlomki) Od bremen preskrbovanja vojaških enot, ki j so v času bojev zoper Turke in Rákóczijeve­\ ga osvobodilnega boja prehajali prek tega \ območja, kot tudi zaradi hudih posledic epi­\ demije kuge, ki je sledila vojnam, si je prebi­| valstvo Lendave le počasi opomoglo. Popiso­valci so leta 1728 na območju dolnjelen­| davskega veleposestva popisali 565 podlof­nikov in kajžarjev. V Dobrovniku so v tem | času prešteli 65 dednih podložnikov, 1 8 kaj­žarjev in enega gospodarja s plemiškim j statusom. Sest izmed njih se je poleg kme­i tijstva ukvarjalo tudi z lončarstvom. Do leta 1 750 se je število davkoplače­! valcev povečalo na 990, med njimi število [ obrtnikov s štirideset na 151. Najbolj se je | povečalo število lončarjev, s 13 na 86. V j Dobrovniku se je s to obrtjo - čeprav samo i kot dopolnilno dejavnostjo - v tem času uk­I varjalo 44 mojstrov. Tako je Dobrovnik pos­I tal center lončarstva tega območja. Skoraj vsi j prebivalci kraja so bili v tem času podlofniki s hubo, zato se je po vsej verjetnosti z lončar­stvom ukvarjal le kakšen član družine, drugi pa so delali na poljih oziroma krčevinah. Lončarstvo trga se je permanentno razvijalo | vse do leta 1770. V Dobrovniku je od te j dejavnosti leta 1779 živelo 65 ljudi, kasneje j pa je pomen lončarstva postopoma upadal. Lončarji lendavskega območja so se so­razmerno pozno začeli združevati v cehe. Cehovska reforma Marije Terezije iz leta 1761 je sicer pospešila organiziranje cehov, vendar pa je bil postopek dolgotrajen in drag. Za cehovsko listino je bilo treba včasih odšteti tudi 600-800 forintov, zato so rev­nejši obrtniki potrebovali leta, da so zbrali potreben denar. To se je po vsej verjetnosti 271

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom