Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 871-1849
49. 1643. január 1. A MARTYÁNCI EGYEZSÉG A martyánci egyházközségi tagok bérbe adják a zsidahegyi szőlobírtokot Ferenczek Jurko fiainak A martyánci egyezség a zsidahegyi szőlőbirtok bérbeadásáról a legrégebbi helyi szlovén nyelvjárásban írt szöveg. Egy peres ügyben egyeztek meg a martyánci egyházközségi tagok és az elhunyt Ferenczek Jurko fiai. Ferenczek Zsidahegyen bérelt egy szőlőt, amit ekkor az egyházközség ismét visszakapott. Ferenczek azért vehette bérbe, mert az akkori prédikátor, Zalaszegi János egy ideje már nem tudta rendesen megművelni, mivel „pogányok" (törökök) jártak a vidéken. <?= Mi, a martyánci Szent Márton egyházközség tagjai, mint Fórján Sebján Szebeborciból, Benczik Stevan Steffanovciból, Nemecz Mátaj Martyánciból és Üllen Stevan Martyánciból ez iratban adjuk tudtokra mindazoknak, kiket illet, hogy Krisztusban elhunyt testvéreink és a martyánczi Szent Márton egyházközség korábbi nagytiszteletű tagjai, úgy mint név szerint Herbar Sztanko Norsinciból, Marossá Sebján Mladetinciból, Mattyasich Lukács Martyánciból és Halasta Gerigor Martyánciból és Szalaszegi János martyánci prédikátor az Kanizsa elfoglalása utáni negyedik esztendőben, Anno Domini 1604-ben Ferenczek Jurko kezébe adták volt a Vuchegomile-i szőlőbirtokot azon oknál fogva, hogy művelje és hasznot vegyen belóle mindaddig, míg az Úr az pogány alól országunkat fölszabadítja. Mert ezen 1. januar 1643 | MARTJANSKA POGODBA I JSdartjanski ključarji izročijo vinograde iz Vuqe Gomile v najem sinovom Jnrka Ferenczeka Martjanska zakupna pogodba za vinograde j iz Vučje Gomile je najstarejše pisno besedilo j v prekmurščini. Z njo so protestantski kljuI carji (cehmeštri) cerkve v Martjancih konj čali pravdo s sinovi umrlega Jurka Fereni czeka, ki je dobil v najem vinograd v Vučji [ gomili, vendar so ga oni ponovno dobili naj zaj v najem. Jurko Ferenczek ga je v najem j dobil zato, ker ga takratni prédikátor János I Szalaszegi že ves Čas ni mogel redno obdeloj vati, ker so bili v deželi »pogani« (Turki) . j Mij Szvétoga Martina Czéhmestri vMartyáncze, Fórján Sebján Szebebo| recz, Benczik Stevan z-Steffanovecz (Tešanovec), Nemecz Mátaj z-Martyáncz, i Üllen Stevan z-Martyánecz, dámo naznanje vssem kimsse godi prisI toj[i] Po vetom nassem Liste, da digdasnyi vu Christussi Preminochi nassi Brattové, i Pochténi Czéhmestri Szvétoga Martina po imeni Herbar Sztanko zNorsinecz, Morossa Sebján z-Mladeti\ necz, Mattyasich Lukács z-Martyánecz, \ i Halasta Gerigor z-Martyanecz, ino I Szalaszegi János Martyansski Pradica\ tor; Biliszo dali Czerkveni Vinograd ! Vuchegomile vroke nassemu nigdasnye\ mu gmainaru Ferenceku Jurku, po Ca\ niskom Vretiec (vzetjej) na sterto leto, to\ jeto Ano Domini 1604. pod tem zrokom, kaibiga delal, i snyega haszen iemal, i vszeh do teih dob, doklambi Gószpodin j Bogh od Pogansske roke országh oss139