Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Molnár András: Zala vármegye rendi ellenállása az 1820-as években

MOLNÁR ANDRÁS ZALA VÁRMEGYE RENDI ELLENÁLLÁSA AZ 1820AS ÉVEKBEN Az 1820-as évek elején a legtöbb magyarországi vármegye, így Zala is megtagadta a már 1812 óta utasítások révén, az országgyűlés megkerülésével kormányzó uralkodó, I. Ferenc törvénytelennek tekintett rendeleteinek végrehajtását.

1 A magyar rendi alkotmányosság védelmében és a bécsi abszolutizmussal, valamint a helyi aulikusokkal szemben fellépő ellenállási mozgalomnak Zala megyében - hasonlóan az országos előzményekhez - mintegy három évtizedre visszanyúló gyökerei voltak. A Zala vármegye politikai elitjét immár az 1790-es évek óta megosztó közéleti konfliktusok keletkezését, valamint a helyi hatalom birtoklásáért folytatott politikai küzdelem alakulását - nem kis részben a rendi ellenállás egyik résztvevője, a muraközi járás főszolgabírója, Séllyey Elek által 1825-ben készített feljegyzések alapján - az alábbiakban foglalhatjuk össze.

2 Az 1820-as évek zalai nemessége a politikai elnyomás éveiként emlékezett II. József uralkodására, amikor „Zala az újítások ellen makacs ellentállásban kívánta magát kimutatni, és csak a katonai erő tudta az új rendeléseket behozni."

3 II. József halála és a rendi jogviszonyok visszaállítása után, 1790. április 7-én alkotmányos rendi értékeket valló tisztikart választottak. Spissich János, a megye korábbi főjegyzője lett az első alispán, és ő képviselte Zala megyét az 1790. június 10-étől 1791. március 12-éig ülésező országgyűlésen is. Spissich közreműködésével radikális országgyűlési követutasítást, és egy új alkotmánytervezetet dolgozott ki Zala megye, amelyekben - a rendi alkotmányvédelem mellett - tetten érhető a felvilágosodás, sőt a francia forradalom eszméinek hatása is. Spissich az országos és helyi közélet mellett költészettel is foglalkozott. A felvilágosodás eszméinek híveként szabadkőműves lett, Zalaegerszegen szabadkőműves páholyt szervezett, majd kapcsolatba került a jakobinus szervezkedéssel. A Martinovics-összeesküHuszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. 2. jav. bőv. kiad. Pest, 1868. 1. köt. (továbbiakban: Horváth, 1868.) 107., 111-112. p. Zala Megyei Levéltár (továbbiakban: ZML) Séllyey család levéltára. Séllyey Elek politikai iratai. Séllyey Elek feljegyzései. „Zala állapotja 1825. észt[endő]ben." (továbbiakban: Séllyey Elek feljegyzése, 1825.) Közli: Molnár András: Zala megye politikai viszonyai a reformkor hajnalán. Séllyey Elek főszolgabíró feljegyzései. = Levéltári Szemle (továbbiakban: LSZ) 2001. 4. sz. (továbbiakban: Molnár, 2001.) 2940. p. Lásd még: Vő.: „Vágtatok" és „fontolva haladók". Politikai érdekcsoportok hatalmi konfliktusai a reformkori Zalában. In: Társadalmi konfliktusok. Szerk. A. Varga László. Salgótarján, 1989. 190-191. p. (Rendi társadalom - polgári társadalom; 3.) 3 ZML Séllyey Elek feljegyzése, 1825.; Molnár, 2001. 35-36. p. 385